Városainkban az egyes városrészekhez - na és az utcákhoz is - helyérték rendelhető. Ez legképletesebben úgynevezett lakóingatlan értéktérképeken jeleníthető meg. A helyérték a városrészek úgynevezett használhatósági mutatójának is nevezhető. Illetve a helyérték megállapítása az, ami az értékalapú ingatlanadó kivetésének egyik alapfeltétele.

Forrás: Magyar Ingatlanpiaci MetaAdatbázis, Ingatlan-Online adatbank. Kattints a képre a térkép letöltéséhez

Az ilyen típusú térképeket a kínálati árak, illetve a keresleti árak alapján készíthetjük el, ugyanis ezek szorosan összefüggenek. A lényeg az, hogy megfelelő számú és minőségű adat álljon rendelkezésre. Például zz úgynevezett online lakóingatlan érték-térkép Ingatlan-Map néven Budapestre 2002 év óta előfizetéssel már hozzáférhető. Az ingatlaninformatikai technológia tehát adott a helyérték megállapítására. A PM sajtóban megjelent azon álláspontja, miszerint az adókivetés alapja a területileg jellemző piaci négyzetméterárral, egyszóval helyértékkel és a konkrét ingatlan nettó alapterületének  a szorzatával előállítható, innen a piacról nézve alapjaiban helytálló, fenntartva azt, hogy ez még finomítható például az épület korára – azaz a műszaki állapotra – tekintettel. Meghatározható tehát az a metodika, amivel az adóalap számolható.

Forrás: Magyar Ingatlanpiaci MetaAdatbázis, Ingatlan-Online adatbank. Kattints a képre az IngatlanMap adatbanki szolgáltatás megismeréséhez.

A fenti szemléletmód alapjai az Ingatlanpiaci Statisztikai Analízis c. jegyzetben kerültek rögzítésre. Lásd: http://www.ingatlanpiaci.info/isa/index.htm

Nézetbeli különbségek

A jelenlegi kormányzat luxusadó kivetését tervezi a 100 millió forintot meghaladó piaci értékű lakóingatlanokra. Az ötlet megmozgatta a média fantáziáját és a tárgykörben többeket megszólaltatott az ingatlanpiacról.

Amint azt lapunkon a tárgykörben megjelentetett Ingatlanadó: Luxusadó c. írásban kifejtettük, helyből háromféle nézet artikulálódott. Emlékeztetőül:

1. Nem valósítható meg az adókivetés az ahhoz szükséges ingatlanpiaci adatok és információk hiányában.
2. Ha meg is valósulna, alig 2-3 milliárdról lenne szó, mert sokba kerül az értékbecslés.
3. Megvalósítható, mert a szükséges adatok és információk rendelkezésre állnak.

A nevezett írásban arra tettünk kísérletet, hogy beláttassuk, hogy az értékalapú ingatlanadóztatás a mai Magyarországon már lehetséges és a jelenlegi elképzelések szerinti 100 millió piaci értékű lakóingatlanok adóztatása megvalósítható. A nézetbeli különbségek gyökerei egyfelől az eltérő piaci érdekekre, másfelől az értékelési filozófiákhoz vezethető vissza. Lásd: http://www.ingatlanpiaci.info/isa/1.htm 

Jelen írásban tovább visszük a gondolkodást a témakörben a politika és a törvényhozás megalapozott információkkal történő ellátása érdekében a szakmai nyilvánosság előtt.

Van-e értelme a luxusadó kivetésének a 100 millió forint feletti piaci értékű lakóingatlanokra?

A válasz egyértelműen igen. Két okból is. Az egyik - és ez az alapvető – az hogy minden fejlett piacgazdasággal rendelkező országban a vagyont megadóztatják. A lakóingatlan pedig vagyon. Könnyelműség lenne tehát a mindenkori pénzügyi kormányzat részéről ennek az adónemnek a lehagyása az adónemek palettájáról. Az értékalapú ingatlanadóztatást pedig már el kell kezdeni. A másik ok, inkább a társadalom igazságérzetével függ össze. (Emlékeztetőül megjegyezhetjük, hogy a mai ellenzék kormányzása idején is felvetődött az értékalapú ingatlanadó bevezetése, ám valamilyen ok folytán a gondolatot nem követték tettek.) Az 1989-el induló magánosítás során – privatizációnak is mondjuk – a lakóingatlanok lényegében magánkézbe kerültek, mégpedig oly módon, hogy az állami és önkormányzati bérlakások kedvezményesen a bérlők tulajdonába kerültek. Időközben jelentős magánvagyonok alakultak ki és kifejlődött a valós lakóingatlan-piac.

Mi az értékalapú lakóingatlan adó kivetésének alapja?

A válasz kézenfekvő. Maga a lakóingatlan-piac, szorosabban véve a lakóingatlan-piaci forgalomban kialakult (!) árszínvonal.  A lakóingatlan piacon pedig mind a forgalom, mind pedig az árszínvonal – területi egységekre vonatkoztatva, úgymint utca, utcacsoport, városrész avagy irányítószám körzet – mérhető és számszerűsíthető. Ez azt jelenti, hogy az adókivetésnek megvannak az ellenőrizhető és nyomon követhető, egyszóval számszerűsíthető alapjai. Ez pedig igen lényeges körülmény, ugyanis kizárólag ezzel kerülhetők el a fölösleges viták és a perek.

Fogalmi zavarok

Még magában az ingatlanszakmában is, nemhogy a társadalomban fogalmi zavarok mutathatók fel a lakóingatlanok piaci értékének megítélésében. Magán a piacon ezzel túl nagy baj nincs is, hiszen az működik, így aki el akar adni, az el is tud, ugyanis ahogy mondani szoktuk, az csak ár és hirdetés kérdése. A lakóingatlan a mi éghajlati viszonyaink között egyértelműen érték, így egy-egy piacra vitt lakás, ház, telek hamar gazdára talál. Többek között ezt mutatja magának a Lakásmaffiának is a megjelenése, mert csak azt lopják, rabolják ami értéket képez, míg a talán kissé élénk népi szólással éve : „Szarnak bajnak nincs gazdája.” A piacon minden annyit ér, amennyit megadnak érte. Ez ilyen egyszerű. Ez pedig regisztrálható és mérhető. Miután Magyarországon eleddig nem került meghatározásra, hogy az állam milyen adatokat és információkat tekint az ingatlanadó kivetése alapjának, így nyilvánvalóan megy a találgatás és a lobbizás az adókivetés folyamatából kiemelhető esetleges haszon által motiváltan.

Az Achilles paradoxon

A klasszikus görög kor óta ismert logikai kérdés, hogy utolérheti-e Achilles a teknősbékát? Van olyan érvelés, mely alapján nem. Ez az érvelés úgy szól, hogy Achilles azért nem érheti utol a teknősbékát, mert mire ő odaér, ahol az az ő indulásakor az tartózkodott, a teknősbéka már tovább jutott. És így tovább. Ergo, soha utol nem érheti. Nos ugyanilyen paradox gondolkodás érhető tetten magában az ingatlanértékelő szakmában is, ahol nem kevesen azt hajtogatják – saját piacuk védelme érdekében – hogy piaci értéket meghatározni csak a tudós kollégáink a forgalmi értékelők képesek. Eltekintve attól az egyáltalán nem mellékes körülménytől, hogy maga a lakóingatlan-piac - az ő megkérdezésük nélkül - alakítja ki az árait az eladó és a vevő alkuja során.

Információtorzítások, tévhitek

Sokan abban a tévhitben élnek még a piaci szakemberek között is, hogy ők mondják meg a lakások, a lakóingatlanok piaci árat. Holott éppen fordítva van az. A piac megmondja – ha figyelik – és azt az értékelő csak konstatálhatja, akkor ha arra valamilyen ok folytán – jelzáloghitelezés, gyámhivatali eljárás stb. - megbízást kap. Létezik ma Magyarországon egy olyan értékelői kör, mely piacának védelme, a piaci előnyszerzés érdekében olyan fogalmakkal operál és olyan marketinget folytat, amely annak a terjesztésére irányul, hogy piaci forgalmi értéket csak és kizárólag forgalmi értékelő képes megállapítani. Az ő hangjuk hallatszik tehát akkor a sajtóban, amikor azt hangsúlyozzák, hogy az értékalapú ingatlanadózás nem vezethető be, mert nem állnak rendelkezésre adatok. Valóban, nekik ezek az adatok - ingyen - nem is hozzáférhetők, hiszen mint azt jól tudjuk, ahhoz hogy valami működjön, abba nem kevés pénzt és munkát kell belefektetni. Ahogy az a hollandok mondják, befektetés nélkül nincs üzlet. Az értékalapú ingatlanadózás adat és információ alapját tehát nem az ingatlanértékelőknek, illetve szövetségeiknek kell előállítani, hanem az ingatlan piacfigyelés és az adatgyűjtés szakterületének. Ez pedig egy másik szakterület, konkrétan az ingatlanpiaci adat –és információszolgáltatás! Erre egy analógia: Nem a szerelőknek kell előállítani az egy-egy alkatrészt összekötő kötőelemeket ( csavarokat) hanem a csavargyáraknak.

A Lakóépületekre, lakásokra, illetve a piaci forgalomra vonatkozó adatok és információk

Az ingatlanpiacon, így a lakóingatlan-piacon is annak beindulását követően különféle adat-és információ igények léptek fel az elmúlt húsz évben.

Az OÉR –FTR rendszer

Magának az államnak már az rendszerváltást megelőzően is voltak adat és információigényei a lakóingatlan állományt illetően, oly annyira, hogy a múlt század 80-as éveiben kialakítást nyert az Országosan Egységes Épület-nyilvántartási rendszer (OÉR) illetve az ehhez szervesen kapcsolódó Fenntartás Tervező Rendszer (FTR) ami alapvetően az akkori Ingatlankezelő Vállalatok (IKV) által kezelt állami tulajdonú lakóépület-állományra vonatkozott. Nyilvánvaló ez a rendszer nem piacos környezetben alakult ki és nem is a piaci igényeket, hanem az erőforrások arányos elosztását, illetve az épületállomány fenntarthatóságát célozta meg. Ehhez a tevékenységhez szolgáltatott adatokat és információkat. Ez a rendszer a magánosítással oka fogyottá vált és idestova közel húsz év telt el az alapfelmérésekre nézve. Változtak a tulajdonosok és változott maga a lakóingatlan állomány is. Ezek az adatok és információk azonban ma is hozzáférhetők az eredeti rendszergazda jogutód szervezeteinél, bár az értékalapú ingatlanadózásra nézve nem bírnak különösebb jelentőséggel.

A KSH adatai

Az állami statisztikákban régóta szerepelnek a lakóingatlanokra vonatkozó idősoros adatok, ami a lakásszámra, annak területi elhelyezkedésére, komfort fokozatára vonatkoznak. Ennek a gazdája a KSH. Lásd: www.ksh.hu  Ezt többek között a nemzetközi kötelezettségvállalások is motiválták, ugyanis a lakóingatlanokra, a lakhatásra nemzetközi összehasonlító statisztikák már igen régen jelennek meg, ám itt nem bonyolódunk bele a statisztika történetbe. Ezt bizonyára kellő színvonalon a statisztikusok már művelik.

Minden egyes statisztikai adatgyűjtésnek célja és rendeltetése van. Így nem csoda, hogy olyan adat, miszerint 2005. márciusában hányan voltak Baranya megyében olyanok, akiknek pontosan három foguk volt, kissé extrémnek tűnik, már első hallásra. Maguk tehát, a KSH-nál szereplő adatok – miután az értékalapú ingatlanadózáshoz szükséges adatgyűjtési metodika nem lett artikulálva – a jelenlegi állapotukban nem is alkalmasak annak maradéktalan alapjául. Itt van igazuk azoknak a piaci szakembereknek, akik úgy vélik hogy „nincsenek” az ingatlanadó kivetése alapjául szolgáló idősoros adatbázisok.  Ami ha úgy nézzük, hogy most és ebben a pillanatban bemegyünk a boltba és veszünk egy kiló fehér kenyeret, mert kapható, fennáll. A KSH által „konyhakészen” szolgáltatható adat –és információ valóban nem áll rendelkezésre, ám politikai akarat esetében az igen hamar előállítható a törvényhozással.

Földhivatali és Illetékhivatali adatok és információk

Maga az ingatlan-nyilvántartás eredetileg eleve az adóztatás céljából jött létre. A telekkönyv, amit a Habsburg Birodalomban felfektettek, illetve maguk az anyakönyvek is, amelyet az egyházak vezettek szintén az adóztatás célját szolgálták. Az Illetékhivatal pedig szintén nem más, mint az adóztatásnak egy eszköze. Miután illetéket nem csak ingatlanra vetnek ki, ezáltal létrejött egyfajta kettősség is az ingatlanok adóztatására nézve. Nyilván ezek a kérdések magának az adóztatásnak a struktúrái feszegetik, és amint azt jól tudjuk tökéletes rendszer nem létezik, hiszen maga a világ csodája az élet is a maga bonyolultságában is nem kevés strukturális és működési problémával küzd, amit más szóval betegségnek is nevezünk.

Az ingatlan-nyilvántartás viszont már rendelkezik mindazon alapadatokkal, ami az értékalapú ingatlanadó kivetéséhez szükséges, kellő kontroll mellett. Hogy mennyire így van ez, azt az is igazolja, hogy a jelzáloghitel intézménye adathátteréül ma napig is az ingatlan-nyilvántartásba bekerülő adásvételi szerződések adatainak kivonata szolgál alapul a „kiváltságosaknak”, azaz az FHB-nak Lásd: www.fhb.hu és még néhány szervezetnek. Nyílt titok ugyanis, hogy 2001. évtől létezik olyan adatbázis ami a megvalósult ügyletek adatait tartalmazza. Ugyanilyen adatok – azonos forrásból – szintúgy rendelkezésre állnak az Illetékhivataloknál, melynek kézzel fogható bizonyítéka az, hogy 1999-től számítva megjelent az úgynevezett Ingatlanadattár, illetve 2004. év II. negyedévétől az Ingatlan és Befektetés c. lap utcára bontva, illetve annak társlapja a Lakás.hu is statisztikákat közöl irányítószámra bontottan a piacról nézve nem kívánatos monopol helyzetben.

Piaci idősoros adatbázisok

Magának a kialakuló lakóingatlan-piacnak is megjelentek az adat –és információ igényei, melyre szolgáltatások szerveződtek. Már 1995. november és 1996 október között megjelent az IPI ingatlaninformatikai lap, amely Budapestre utcára bontottan hozta le a kínálati ajánlatok statisztikáit. Erre az időre ugyanis letisztult a hirdetési piac és a lakóingatlan-piaci hirdetések az apróhirdetésekben jelentek meg. Előálltak tehát azok az adathordozók, amelyek feldolgozásával idősoros adatbázisok kialakítására nyílt lehetőség. Ezzel üzleti alapon beindulhatott az úgynevezett lakóingatlan-piaci monitoring számítógépes támogatással. A lapban a lakóingatlan-piaci monitoring által szolgáltatott adatok is információk jelentek meg.  A kiadó a terinfo Informatikai és Fővállalkozó Kft. volt. Ezt az idősoros lakóingatlan-piaci adatbázist nevezzük ma a Magyar Ingatlanpiaci MetaAdatbázisnak. Miután a piaci igények hullámzók és változók voltak, így a Magyar Ingatlanpiaci MetaAdatbázis idősoros adatbázisai is az ország területére nézve nem tekinthetők folyamatosnak az elmúlt 10 évre tekintve. A folyamatosságot, azaz a kontinuitást az adatgazda Budapestre tudta és tudja szavatolni visszamenően 10 évre, illetve a kész az adatgyűjtési technológia az országra nézve. Fontos kiemelnünk azt, hogy ilyen esetben figyelembe véve a bírósági gyakorlatot és a vonatkozó jogszabályokat, az úgynevezett mértékadó időszakról kell beszélnünk, ami a bírósági gyakorlatban minimum öt év. Ez azt jelenti, hogy az értékalapú ingatlanadózásnál alkalmazandó idősoros adatbázisoknak minimum öt évre vonatkozónak kell lenni.

Az adatok és információk tulajdonjoga és nyilvánossága

Az állami forrásokból finanszírozott adatgyűjtés eredményét képező adatok, információk tulajdonjoga és az azokhoz való hozzáférés területe szintén nem tekinthető megnyugtatónak. Ennek hátterében az ingatlan-adásvételi szerződésekben szereplő adatok értelmezése áll. A személyes adatok védelmére ugyanis törvény született és e törvény, illetve annak értelmezése akadályokat gördít a lakóingatlan-piaci forgalmi adatokhoz való hozzáférés vonatkozásában. Míg az árszínvonal a meglévő – állami és piaci - adatbázisok alapján jól meghatározható, addig maga a forgalom mérése az előbb ismertetett okok alapján ingatag talajon áll. Magának az Adatvédelmi Biztos intézményének a megjelenése sem túl régi, így érthető hogy bizonyos kérdések tisztázása időt vett és vesz igénybe. Lapunk felvetésére, ami az ingatlanpiaci forgalmi adatokhoz való hozzájutás szükségességét feszegette Dr. Péterfalvi Attila Adatvédelmi Biztos 2005.05.04-én kelt levelében válaszolt, melynek lényege: „Közérdekű adat megismerése saját jogos érdek érvényesítése, vagy csoportérdek megvalósítása céljából kezdeményezhető.” Nos ez magyarul azt jelenti, hogy az ingatlanforgalmi adatok állami nyilvántartásokból történő kinyerése, illetve az azokhoz történő szabályozott és ellenőrzött hozzáférés nem lehetetlen.

Sokat ártott e szakterület fejlődésének az úgynevezett Lakásmaffiás tevékenység, hiszen maga a társadalom első előítéletes védelmi reakciója az volt, hogy az ingatlan-nyilvántartás adataihoz csak és kizárólag a tulajdonos férjen hozzá, nem artikulálva annak a személyes és közérdekű részekre való oszthatóságát. Nyilvánvaló, hogy azok akik „jót privatizáltak”, avagy nem a nyilvánosságnak szánt módon jutottak jelentős ingatlanvagyon birtokába, messze nem ált érdekében, hogy az ilyen irányú információk nyilvánosságra kerüljenek. Nem állt érdekében továbbá azoknak a földhivatali köröknek sem, akik ebből a helyzetből a „hiány” megjelenésével külön korrupt jövedelmekre tettek szert. Maga a sajtó is nem egy esetben foglalkozott a földhivatali korrupcióval. Tovább bonyolította a képet az is, hogy az ingatlanpiacon való működés sikeressége is nem kis mértékben függ a rendelkezésre álló adatok és információk mibenlététől. Ez ugyanis az ingatlanspekuláció alapja.

Magyar Ingatlanmédia, Ingatlanpiaci Információ –és Adatszolgáltató Szövetség (MIMSZ)

Az ingatlanpiaci, ezen belül a lakóingatlan-piaci adatok és információk gyűjtésére és azokhoz való hozzáférés biztosítására 1995-től kezdődően professzionális szolgáltatások alakultak. E szolgáltatói kör egy része jutott el 2004. szeptemberére oda, hogy a „szakma” presztízsét és rangját – azaz saját piacukat – közös összefogással igyekezzenek a

-          minőségbiztosítás,

-          fogyasztóvédelem,

-          versenytisztaság,

érvényesítésén keresztül megvédeni. Lásd a szövetség hivatalos weboldalát a www.ingatlanmedia.info címen. Ennek a szövetségnek az adatbanki szekciójába tömörültek ugyanis a jelentős ráfordítással létrehozott, védett adatbázisok tulajdonosai. Mert amíg ugye a közpénzekből előállított adatbázisok közkincsnek is tekinthetők, addig a magántőkéből előállított adatok és információk, már nem tekinthetők annak, így azokkal a tulajdonos rendelkezik. A MIMSZ-ben tömörült ingatlan-adatbankok 1996-tól kezdődően rendelkeznek a lakóingatlan-piacról minőségtanúsítottan gyűjtött adatokkal. Ezen idősoros adatbázisoknak az a jellemzője, hogy kiváló kontrollját adják az államilag gyűjtött adatoknak, ugyanis az is nyílt titok hogy a magyar lakosság az ingatlanügyletek során illeték elkerülő magatartást tanúsít, ami ha úgy vesszük még szentesítést is nyert azzal, hogy maga az Illetékhivatal jogszabály alapján eltérhet az ingatlan-adásvételi szerződésben rögzített vételártól. Ez ugyanis területenként változó és bizonyos szabályszerűségek is megfigyelhetők. Például az, hogy a belső kerületek irányítószámmal jellemzett térségeiben átlagosan kisebb az úgynevezett TILK árviszony index (azaz a kínálati árszínvonal és a kötési árszínvonal hányadosa) mint a külső kerületek irányítószám körzeteiben. Erre nézve lapunkon a Helyérték 1-2 írásokban találhatók konkrét információk: Lásd: http://www.ingatlanpiaci.info/tilkcikk050511.htm

Négyzetméterár diagramm, azaz a helyértékváltozás diagramm

A fenti négyzetméterár változás diagramm Budapest XI. kerülete kínálati négyzetméterárai ( piros görbe) illetve az adásvételi szerződésekben rögzített adatokból számolt négyzetméterárak (kék görbe) változásait mutatja. Ezzel prezentáljuk, az értékalapú adókivetés egyik alapja, a „helyérték” térben és időben változik, ami azt jelenti hogy azt is évente kell meghatározni. Itt és most is ismételten jelezzük, hogy a tényleges ügyleti négyzetméterárak e két görbe közötti területen találhatók, tehát nem valós az a híresztelés, hogy nem tudni a tényleges piaci árat, azaz az értékalapú ingatlanadó kivetés alapjául szolgáló úgynevezett „helyérték” ne lenne meghatározható.

Az értékalapú ingatlanadóztatás adat és információ igénye, forrásai

Az ingatlan-nyilvántartás elődje, az úgynevezett telekkönyv - mint említettük - az adóztatás célját szolgálta. A telekkönyvben alapvetően a mezőgazdasági földterületek szerepeltek és ezeket számba véve megállapították annak „jövedelemtermelő képességét” amit aranykoronában mértek. Az adóztatás logikája ugyanis az volt, hogy csak abból lehet biztonsággal elvenni, ami előáll. Márpedig a Habsburg Birodalomban a megélhetés okán nyilvánvalóan jelentős élelmiszer termelés folyt, melyre adót lehetett kivetni. A közös nevező a kenyér alapjául szolgáló búza volt. Területenként ugyanis megállapították azt, hogy átlagos körülmények között mennyi búza teremhet és annak az akkori viszonyok között aranykoronában kifejezve mekkora az értéke. Magyarul ha az átlagos éves terményt eladjuk a piacon, azért mennyit kaphatunk. Nos ez a tiszta logika a lakóingatlanok esetében is. Ahogy a termőföldnél a helynek van az értéke, ugyanígy a lakóingatlanoknál is a helynek van az értéke, amit magyarul helyértéknek nevezhetünk és eFt/m2 –ben határozhatunk meg. A helyértéket pedig a piac alakítja az időben. Vannak területek amelyek az időben felül és vannak amelyek alulértékelődnek. Például Budapesten már nem a Rózsadomb számít a legmagasabb helyértékű területnek. Budapesten például a helyértékek között az ingatlanpiaci monitoring 10 éves idősoros adatbázisaival igazolhatóan akár tizenkétszeres eltérés is lehet. Kerületenként az eltérés akár ötszörös, míg irányítószám körzeten belül akár háromszoros is lehet. Ebből fakad az, hogy az értékalapú ingatlanadóztatás alapjául az irányítószám körzet, illetve az utca, mint egység kell szolgáljon. Mos ilyen mélységű állami és piaci idősoros adatbázisok 1997-től már rendelkezésre állnak, legalább is Budapestre.

Országos Ingatlanforgalmi Adatbázis

Az adatforrások megvannak, az állami adatgyűjtésre nézve területi földhivatalok, illetve annak kontrolljára nézve  MIMSZ adatbanki tagjainak az idősoros adatbázisai, a Magyar Ingatlanpiaci MetaAdatbázis által strukturáltan. Lásd: www.ingatlan-online.com/adatbanki.htm  Ezek minősített együttese – azaz az állami és a piaci adatgyűjtés -  képezheti ugyanis az Országos Ingatlanforgalmi Adatbázist. Ennek az adatbázisnak az előállítását tűzte ki célul többek között a MIMSZ. Lásd: http://www.ingatlanmedia.info/index.php?p=67

Az adatbázisok minősítése

A minősítési tevékenységre a Magyar Tartalomipari Szövetség felkészült. Lásd: www.matisz.hu Többek között így került már minőségtanúsításra több MIMSZ tag tulajdonában álló idősoros adatbázis. Ezen belül e területtel az Adatbázis Jogvédő Egyesület Lásd: www.aje.hu foglalkozik, szoros együttműködésben a MIMSZ-el. Lásd: http://www.ingatlanmedia.info/index.php?p=56#

Értékalapú ingatlanadó

Az értékalapú ingatlanadóztatás adathátterét tehát az Országos Ingatlanforgalmi Adatbázis képezheti. Ennek felállítására pedig nincs szükség semmilyen új állami szervezet kialakítására, csak a megfelelő koordinálásra. Még külön költségvetési pénzre sincs szükség, ugyanis az a luxusadóból származó bevételekből beindítható, amelyre bármely bank önként és dalolva ad hitelt.

A koordinátor, az adókivetésben érintettek és a közreműködők

A folyamat koordinálását a dolgok természetéből fakadóan a Pénzügyminisztérium illetve az APEH megfelelő szervei láthatják el, az adókivetésben érintettek – önkormányzatok - és a közreműködők – Földhivatal, Illetékhivatal, KSH, MIMSZ, MATISZ – bevonásával. Ha ugyanis mindez nem így történik, akkor - ugyan nem először és nem is utoljára - már megint egy újabb „magyar csodabogár” megszületésének lehetünk tanúi, mint például a pénzmosás elleni törvény kapcsán az ingatlanirodáknak a jelentésre kötelezettek körébe vétele akkor, amikor a szerződést ellenjegyző ügyvédek meg kimaradtak. Világ nevetségeként.

Kikkel valósítható meg az értékalapú ingatlanadózás kivetése

Nyilvánvalóan a fentiekben vázolt folyamat beindítására és fenntartására arra alkalmas rendeletekre, a végrehajtást megfelelően támogató eszközrendszerre ( Az Országos Ingatlanforgalmi Adatbázisra) és megfelelően felkészített szakemberekre van szükség.

Folytatjuk az „Adósszakértőket képezzünk ki az ingatlanpiaci viszonyok ismeretére nézve, avagy az ingatlanpiaci szakértőket az adózásra nézve az értékalapú ingatlanadó kivetésben való közreműködésre?” fejezettel.

© Tilk László Géza