A bankok fedezetértékelése az ingatlanértékelők mumusa. És mint ilyen, a bedőlt hitelek – jelenlegi ismereteink szerint 6 % - a vagyonvesztésre ítéltek nyomorba vezető útjának kikövezői. A pokol tornáca is a jó szándékkal van kikövezve.

Jó hírrel kell kezdenem. A hírek szerint a bankok már talán képesek lesznek a bedőlt adóst, nemcsak mint macskát nagydolgát végezni utcára tetetni az állam erre szakosodott szerveivel, hanem egérutat is találnak végre erre a problémára. Vagy legalább is keresik.

A közgazdászok – már bocsánat a kivételnek - rendszerekben gondolkodnak és a szabályokat ott is érvényesíteni kívánnák, ahol azok bizony nem érvényesülhetnek. Vegyük például Marx urat, aki az ázsiai térség létét az ázsiai termelési móddal aposztrofálta. Ott ugyanis politikai gazdaságtana nem érvényesülhetett. És ma sem érvényesül. Ahogy a BÁZEL-i diktátumok itt nálunk is csak részlegesen érvényesülhetnek. Sok kárt és fájdalmat okozva, teljesen értelmetlenül.

Nemrég hallottam – K. Tibortól - egy igen szellemes megfogalmazást: „Az ingatlanértékesítés nem bugyi eladás.” Okfejtésemet talán erről az „alapról” kezdeném.

A lakás és a föld egy speciális áru

Az ingatlanoknak is van egy speciális része, ez pedig a lakóingatlan. Mi magyarok erre, az otthonunkra és a földre – a megélhetésünkre – ráadásul különösen érzékenyek vagyunk. Okunk is van rá. Tehát olyan, hogy „egységes európai ingatlanpiac” és „egységes európai ingatlanpiaci törvényszerűségek”, bejelentem Uraim és Hölgyeim: nincs. Még akkor sem, ha a nemzetközi finánctőke igyekszik is leegyszerűsíteni - és Bázelből nézve - egységesíteni a dolgokat. „Nincs királyi út!” / Sain Márton/

Hogy az üzleti (ipari és kereskedelmi) ingatlanok többsége már nem magyar állampolgárok tulajdonában van, az nagyon valószínű. Erre nézve statisztikákat az utóbbi 15 évben senki sem mert közzé tenni. Mert hogy ne lehetne tudni mindezt? Azt csak a Piszi hiszi. Ám most nem „mélymagyarkodunk”. Ugye már a hazaszeretetre – aminek anyagi alapja a lakhatás és a megélhetés - is van egy cinikus fogalom a köztudatban. Most nem firtatjuk tehát az „újra termelhető nemzeti vagyon” tulajdonosainak nemzeti megoszlását.  Sőt még az is lehet, hogy nem is létezik ma már az imént említett fogalom, a mai közgazdaságtanban?

A lakás nem bugyi!

Most itt csak a lakóingatlan-piaccal foglalkozunk. Egy normális család – ugye - többnyire egy helyen lakik – a családfenntartók egy ágynál, asztalnál – és ebből, mármint az otthonból nincs több tucat, mint a bugyiból. Így ha a kínai bugyiból ezerszám érkezik, úgy a hazai bugyi kereskedők nyilván leviszik az árat. Viszont öngyilkos az a család, amely kizárólag a piaci túlkínálat okán néhány millióval csökkentené az eladásra kínált ingatlana árát, csak azért, hogy megvegyék. Ugyanis Magyarországon a lakóingatlanok 93 %-a magántulajdonban van és nem a „kereskedők” tologatják a „termelők” áruit. Na és az új lakás sem dinnye ugye, hogy le lehet rúgni a felvásárlási árat azzal, hogy vagy adja annyiért, vagy azt csinál, amit akar. A lakástulajdonos a lakással NEM GAZDÁLKODIK, NEM KERESKEDIK, hanem FENNTARTJA! Mert az otthona. Ahogy a családfő a feleségével sem gazdálkodik, nem kereskedik … és így tovább. (Jó. Találhatók olyanok is, akik kivételt képeznek. Ám ez a kör nevesített.)

Hamis tudat?

Nos! Itt mutatunk rá az ingatlanpiacon egy „hamis kereskedői tudat” jelenlétére. (Félreértés ne essék! Nem a kereskedői tudat a hamis!) Hogy erre konkrét példát is mondjunk. Az OLÉH elnöke legutóbb belemondja a Híradóba, hogy ha túlkínálat van a lakóingatlan-piacon, akkor az eladók rákényszerülnek arra, hogy csökkentsék az árakat. Ezt a bemondást egy sima pártpolitikustól elfogadja az ember. Mert mondjuk ezért nem lett gyakorló közgazdász, nem értett a gazdasághoz azért … Ám az OLÉH elnökétől, aki végzettségére nézve közgazdász?  Nem fogadjuk el!

Tisztelt Elnök úr!

Mély tisztelettel és a tőlem telhető legnagyobb udvariassággal jelzem, a használt lakás piacon a lakástulajdonosok – a családok - nem fogják ténylegesen csökkenteni a piacra vitt lakásaik árát, ha nem akarnak vagyont veszteni – mert azt csak a hülye akar - inkább elállnak az eladási szándéktól. Ezt az elmúlt 10 éves tényekkel és adatokkal alátámasztott (!) piacfigyelésünkre, a lakóingatlan-piaci monitoringra alapozva, mintegy 800 ezer adatra alapozva állítom. A lakás az ugyan, vitathatatlanul áru. Ám egy speciális áru – mert egyben otthon, amit nem cserélget naponta a család – akár többször is - mint a hölgyek a bugyit. A speciális árunak speciális piaca is van, amelyre nem lehet mechanikusan alkalmazni a más tömegárukra jellemző piaci törvényszerűségeket. Az új lakást építők pedig a világ marhái lennének, ha az új lakásokat olcsóbban adnák, mint amennyiért a használtak mennek. Nem kéne talán – a nagynyilvánosság előtt - ilyen megalapozatlan reményeket gerjeszteni a vevőkben, a Fészekrakókban! Mert a remény fontos ugyan, ám nem az ilyen. Az ugyanis, ha valahol csökkennek a lakóingatlanoknak az árai, a legbiztosabb jele a térség kiürülésének, a megélhetés ellehetetlenülésének. Öntől – miután nem pártpolitikus, hanem elismert szakember - többet vár az ingatlanszakma a megnyilatkozásokban is.

Vannak viszont ennél súlyosabb problémáink itt a lakóingatlan-piacon.

Földönfutóvá válás, utcára kerülés?

Mintegy négy éve lapunkon azt feszegettük a jelzáloghitel intézményrendszerének bevezetése kapcsán, hogy vajon jól elő lett-e készítve ez a dolog? Mert mi van akkor, ha kényszer árverezésekre kell sor kerüljön? Rémképen is – mint víziót - felmutattuk, most is megmutatjuk ugyanazt a rémképet.

Akkor arról szólt a fáma, hogy normál esetben 1 % alatti a bedőlt hitelek várható mértéke. (Nem felejtünk és meg is jegyezzük: Akkor éppen a mai ellenzék kormányzott!) Persze mi erre azt mondtuk, az is sok, főleg ha ártatlanokat – önhibájukon kívülieket - érint. Azóta kiderült, hogy mi – magyarok - nem vagyunk ebben sem ugye normál eset. Mert bizony nálunk ez a banki híradások szerint 6 %. És ezt az sem menti, hogy Lengyelországban is hasonló a helyzet. Ahogy a magyar rablógyilkost sem menti az a körülmény, hogy a fejlettebb Németországban volt fasizmus. Akkor ki és mikor hazudott? Avagy senki sem hazudott, csak rosszul vélekedett?

A kollektív bűn!

Kollektív bűntudat létezik. 1945 óta folyamatosan és intenzíven tanítják nálunk is. Mi több, a Himnuszunk is tartalmazza. (Bár abban az van, hogy mi megbűnhődtük, a múltat és jövendőt, csak úgy látszik ezt mások nem akarják elismerni. L)

Megállapítjuk: Az otthon nem bugyi! Egyben nem ugyanaz a homokozóban elvenni a játszótárs lapátját – bár az sem szép – mint negyven évvel később kényszerárverésen a lakását, az otthonát. Bár mindkettő áru ugye, mint tudjuk!

A kollektív lelkiismeret nem létezik!

Ahogy kollektívan nem illik gyermeket nemzeni. Ugyanis ilyen esetekre nézve nem tudható – legfeljebb macerás genetikai vizsgálatokkal deríthető ki - ki az apa. Ám így mégsem normális, nem erkölcsös és nem is járatos és erre ne lehet családot alapítani.  A lelkiismeret az embernek egy mély és belső igazságérzete.  Ugye milyen - pestiesen szólva - száraz érzés? Már akinek van ilyenje, az tudja. Mondhatnók Isten előtti próbatételünk, ki – többek állítása szerint – bennünk lakozik. Megmérettetésünk, nem ember, nem a jog és hatalom előtt, hanem a magunk lelkiismerete - azaz Isten - előtt.

A bankok lelkiismerete, egy üres halmaz

Olyanról ugye, hogy „bankok lelkiismerete” – mint üres halmaz – nem beszélhetünk, az előzőekben vázoltak alapján. Hiszen üreset markolunk. Lyukra futunk. Mert olyan hogy bank csak nevesítve van, az egy eleme a bankrendszernek, ami működik és létezik. Ez pedig szerves és elválaszthatatlan része a mindenkori hatalomnak, ahogy a jogszolgáltatás és érvényesítés is. Aki ezt esetleg nem hinné, próbáljon meg nyilvánosan engedély nélküli pénzügyi tevékenységet folytatni és önbíráskodni. Esetleg pénzt hamisítani. Látni fogja a következményeket. Hogy meddig van, az addig. Ezáltal csak a banki tisztviselőnek, ezen belül a fedezetértékelőnek lehet lelkiismerete. Nagy eredmény a Törvényhozás részéről a THM kiterjesztése a lakóingatlan hiteltermékekre is. Olyan, mint amikor a japánok kitalálták, hogy a szúmó birkózók egy körön belül mutassák meg erejüket és kurázsijukat. Szép volt Fiúk! Így tovább! Megteremtette a lehetőséget arra, hogy a banki versenyben elröppenő átveréstől megvédhesse magát az állampolgár. Ám ez még, a mai helyzetünkben kevés.

A fedezetértékelő lelkiismerete

A fedezetértékelő is ember. Bár bizonyos ingatlan-értékelői körökben ezt többen vitatják. J Nincs kétségünk – avagy ha van is, nem tudjuk bizonyítani és nem is tisztünk – hogy a banki fedezetértékelők törvényesen járnak el munkájuk során. (Ezzel együtt lapunk profiljából és felvállalt arculatából fakadóan gyakran kap „mélyinformációkat” és azt se felejtsük el, hogy ami törvényes, az még nem szükségszerűen igazságos.)

Az viszont nyílt titok, hogy a hazai bankok a jelzáloghitelezéssel kapcsolatos fedezetértékelés során alulértékeltették az ingatlanokat. Ezt már az Állampolgári Jogok Biztosa is megmondta. Sőt maga a Bankszövetség, illetve a piacvezető hazai bank tisztviselői is elismerték. Utóbbiak azzal a magyarázattal, hogy nem kockáztathatják a hitelezők pénzét. Ennek a gyakorlatnak viszont következményei vannak!  Az, hogy nem kívánják kockáztatni a hitelezők pénzét dicséretes. Ám az, hogy ezzel a 6 % hitelét bebukottak családjainak földönfutóvá válásához, utcára kerüléséhez asszisztálnak, az indirekt bizonyított. Igaz, hogy ők – azaz a bankok - jogszerűen járnak el. Tehát jog szerint felelősségre nem vonhatók. (Jog szerint ugyanis csak az értékelő támadható.) Miért is? Azért, mert erre már lassan egy „sakál iparág” épült. A kényszerárverések során törvényes keretek között fosztják ki – ügyeskedők - a szerencsétlenül jártakat. A törvény erejével veszik el tőlük a „fedezetet” féláron. És ebben nem csak az a bűnös, aki pénzért részt vállal, hanem az is, aki hallgat.

Egy gondolatsor a helyzethez: 

Forrás: http://herb.vorbis.hu/ 

„STRUGGLE FOR LIFE”

Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint -
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.

Nem is a falka volt erősebb
Apró vadak tángáltak el -
S hogy irhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.

Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a félúton -
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.

Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.

/Karinthy Frigyes/

Lelkiismereti tételek az ingatlanpiacon:

1. tétel: A Hitelezők törvényi védelmének az Adósok törvényi védelme a párja.

Ma Magyarországon ugyanis a hitelezőknek van törvény adta védelme, az adósnak viszont nincs. Ez nincs így rendjén. Igazságtalan. Az adósok védelmének a kialakítása viszont nem csak a bankok feladata. Nem ők a fő bűnösök tehát a bedőlt hitelek kapcsán kialakuló vagyonvesztések kapcsán, hanem maga a társadalom, a folyamatban résztvevők és mindazok, akik ezt eltűrik! A bankok és a banki alkalmazottak feladata a törvények és szabályok betartása és betartatása, illetve ha rossz a rendszer annak folyamatos jelzése és ha szükséges kikényszerítése, jó hírük védelme érdekében.

Lelkiismereti felhívás a hazai bankok fedezetértékelőihez:

Testvéreim! Banki Fedezetértékelők!

Most Ti álltok ott – mint József Egyiptomban a fáraó szolgálatában – és igazítjátok a vagyoni értékek folyását, és ti látjátok a legtisztábban az eljövendő hét szűk esztendőt.  Ne hagyjátok ezt a 6 %-nyi földre került embert a törvény asszisztálása mellett kifosztani vagyonából, földönfutóvá válni, utcára kerülni! Mert lelketek rajta! Nézzetek mélyen lelketekbe és tegyétek azt, amit belülről hallotok, amit lelkiismeretetek diktál. A szükség, törvényt bont. Jó híretek védelmében kényszerítsétek a rendszert az adósvédelem kialakítására. Támogassátok a Törvényhozást!

 Zenei aláfestés, de egyben „útmutató” is:

Kormorán: Lámpás emberek http://www.kormoranfolk.hu/audio/szkafander_lampas_emberek.mp3

 Megjegyzés: Jelen írás sorozatunk első része, melyben foglalkozni kívánunk

1.)    A bankok lelkiismerete

2.)    A befektetők és fejlesztők lelkiismerete

3.)    A beruházók (fejlesztők) lelkiismerete

4.)    A generálkivitelezők és az alvállalkozók lelkiismerete

5.)    Az értékesítők és a közvetítők lelkiismerete

6.)    Az ingatlanpiaci információ –és adatszolgáltatók lelkiismerete

7.)    Az értékelők lelkiismerete

8.)    Az eladók, vevők lelkiismerete

9.)    A kezelők lelkiismerete

témakörökkel.

© Tilk László Géza