A kérdésfelvetés, magát a szerzőt is borzasztja. Hogy kerül a csizma az asztalra? Miről is beszélünkA hazai ingatlanpiac paradigmaváltás előtt áll, azaz mindahányunknak - akik itt időzünk ezen a piacon – a magyar népmesei fordulattal élve - át kell bucskázzunk a fejünkön, mert megrendítő időket élünk. (És ez, nem csak a mi piacunkon zajlik, így. Ugye?)

Pont most?

Miért éppen velem, velünk történik mindez. Sikít a lélek. Miért van az, hogy kevesebb a vevő, a megrendelő és közben egyre szigorodik az elvonás, az adóztatás. Miért van az, hogy sokunknak a megélhetése – a hivatás, avagy szakma gyakorlása – kerül kockára? „Pünkösd”?! Van erre is fogalmunk kultúránkból, azaz jó-rossz emlékezetünkből. „Mindennek rendelt ideje van.” Mert ez jutott, érdemeink és törekvéseink ellenére, avagy okkal, joggal.

Van újjászületés?

Már hogyne lenne! Bűntelennek és bűnösnek egyaránt. A Természet ezt évente meg is teszi. Csak valahogy igazán nem éljük át, legfeljebb halványan érezzük. (Ám erről utóbbiról most ne beszéljünk, mert a szexnél kötnénk ki.) Mert egybefolyik az idő. Az ember csak akkor élheti át az újjászületés élményét, ha megrendül. Lelkében.

Az újjászületést nevezhetjük akár Istennek is. Nem kell megriadni. Ma már – hivatalosan - nem büntetik ezt a felfogást. Legfeljebb barátaink néznek furcsán ránk. L

Tudjuk?

Tudjuk lelketlenül semmit nem érdemes csinálni. Ennek igazolására álljon itt újra egy dal. Cat Stevens - mohamedánná lett amerikai állampolgár - előadásában. A dal címe: Morning has Broken. Szabad  – és nem költői - fordításban: „Újra – és újra éled a természet”. Érdemes meghallgatni a zenét. Amerikai népdal. Benne van – szavak nélkül is - a lélek megújulása. Kattanj rá.  ( Na igen. Ezek az amerikaiak nem csak háborúztak, és háborúznak. Ott is élnek emberek, és nem csak a világhatalom által vezéreltek).

És íme a nyilvánosság előtti átgondolandók, itt és most a lakóingatlan piacunkra nézve:

1.)     A bankok lelkiismerete

2.)     A befektetők és fejlesztők lelkiismerete

3.)     A beruházók (fejlesztők) lelkiismerete

4.)     A generálkivitelezők és az alvállalkozók lelkiismerete

5.)     Az értékesítők és a közvetítők lelkiismerete

6.)     Az ingatlanpiaci információ –és adatszolgáltatók lelkiismerete

7.)     Az értékelők lelkiismerete

8.)     Az eladók, vevők lelkiismerete

9.)     A kezelők lelkiismerete

itt az ingatlanpiacon. Mert úgy látszik itt a médiában, mindenki nagyon „jópofi”. És ennek ellenére a dolgok csak nem abba az irányba mennek, amit szeretnénk.

A vízió: „ A kis gazok, a kis garázdák, rázzák, ahogy a nagyok rázzák…”

Igen. Kényes témákat feszegetünk, ám … majd meglátjuk. Előzetesen bocsánat kér a Szerző, mindazoktól, kiket a jövőben megszólít ez ügyben. És bocsánatot kér attól az egyetlen embertől is, aki azt találta mondani, hogy a Szerző a hazai ingatlanpiaci szakemberek – hogy úgy ne mondjuk szakma - élő lelkiismerete.

Bocs!

Tamás! Akkor még magam sem hittem. Ám most már kezdem pedzeni. J

Zárójelben

A politikusok lelkiismeretével nem foglalkozunk. Mert olyan nincs, hiszen nem is lehet. A politikus ugyanis az emberi társadalom „csúcseszköze”. Mondhatnák úgy is: Csúcsragadozó. Akár ma a harcászatban a vadászgép. Minálunk is ugye, négyévente hivatalosan is le lehet cserélni ezt garnitúrát. ( Na, ha a házasság is így működne? ) A politikusi pálya „embertelen”. Embernyúzó lét.  Hiszen elvileg mindenkinek eleget kéne tenni, ami persze a gyakorlatilag lehetetlen. Teljesen mindegy, jobb avagy bal a pozíció. A pilóta, mielőtt lezuhan, legfeljebb katapultálhat, ha van ideje. A „pilótákkal” ezen okfejtés szerzője és provokátora, nem foglalkozik. Igénye: „Politikusok kíméljenek! Hagyjatok utamon. Dolgom van!”

Folytatjuk … ( ha tudjuk J )         

© Tilk László Géza