2005-02-01

Forrás: Híradó Online

A Napkelte ma reggeli műsorában Borsi László az OLÉH elnöke ismertette a Fészekrakó program főbb elemeit.

A később kelők, avagy aki nem látta a műsort az megnézheti a http://www.hirado.hu/cikk.php?id=20473 címen.

Kommentár:

Jól látható, hogy a Fészekrakó program - mint olyan - valóban média műsorrá válik. Csak a lényeget kerüli el a kormányzat kommunikációja, nevezetesen azt, hogy Kelet-Európai bérekkel Nyugat-Európai árakon kell vásárolni lakást is. Hiszen kutya bajunk nem lenne, ha a felvehető hitel nagysága szinkronban lenne a piaci kínálati árakkal ( azaz 15 – 35 millió lenne használt, illetve új lakásra) és ha a munkabérek négyszeresek lehetnének. Mintha tényleg Európában lennénk. J

Őszinte az igyekezet.

Ezzel együtt jól látható, hogy a kormányzat őszintén igyekezik megoldásokat találni az emberek életét feszítő problémákra. Egy csak a gond. Ennek az igyekezetnek nagyobb a füstje, mint a lángja, hiszen a társadalomnak túlnyomórészt a ferencjóskai jovalitás jön le a médiából, nevezetesen „Minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg lehetünk elégedve”. Milyen jó is nekünk!

Tízezren akár el is sétálhatunk a Zserbó mellé, hogy sorba állhassunk az OLÉH Ügyfélszolgálati irodájába, ahol ott rotálnak a banki tanácsadók is, amíg az elkövetkező két évben sorra kerülünk, már ha komolyan vesszük az invitálást. A helyzet azért nem ilyen szürrealista, mert a bankok fel vannak készülve a rohamra és ők valóban rendelkeznek már azzal a hálózattal, ami állja az új reményekkel induló ügyfelek rohamát.

Az ismerős lemez

Bizony ezt a bakelitet a 40 felettiek már jól ismerik. Ellensúly is van persze, mert az ellenzék sem rest. Új szóképek születnek úgymint „egérlyuk” és „kalitka”, amelyek a kis lakások szinonimái az ellenzéki kommunikációban. Ami sajnos így is van. Budapesten pld. 7 millió Ft alatt nem is kapható új lakás. Ezt mi tudjuk. Mert megszámoltuk!

Ami meg normális – értsd legalább két szobás, azaz családalapításra alkalmas – annak a törlesztő részlete bizony a 80 -150 eFt/m2 közé esik. Bárki bármit mond bele a kamerába.

A kormányzati kommunikáció lelkesen sorolja még a lehetőségeket, miszerint a szocpol, az önkormányzati támogatás … Mintha nem tudnánk, hogy maguk az önkormányzatok is csórók. Ezzel együtt néhányan még emlékezünk a 30-40 év előtti eseményekre, amikor egy „egérlyuk” avagy „kalitka” volt boldogságunk „netovábbja”. És többségünk hozzá is jutott, annak ellenére, hogy mint utóbb megtudtuk, szabadságunkban súlyosan korlátozva voltunk és mi azt birka módon tűrtük. És belaktuk az egérlyukat és a kalitkákat, néhányan közülünk még panel-prolikká is váltak. Fel is neveltük azt most nagyszájú nemzedéket, akiknek egy budapesti lakáslakás egérlyuk. Mert neki több jár? Majd megmondaná Hofi – ha élne - mi jár az ilyennek. J

Kinek van itt pénze?

Látható az is, hogy a jelenlegi kormányzat erejéhez képest mindent megtesz – főleg a médiában - azért, hogy pozitív irányba vigye a dolgokat, ám tudni érdemes azt is, hogy „nem az államnak van pénze, hanem az embereknek”, amit egyenesen az új kormányfőtől tudhatunk. Hálásak is vagyunk érte. J Magunktól biztos nem jutott volna eszünkbe, mert mi sokan ezt nem is tudtuk. Hogy nekünk pénzünk van? Ez csak akkor tűnt fel, ha a szomszédos keleti országokba elutaztunk. Ott tényleg úgy tűnt.

Eltaposták a lakásszövetkezeteket!

A pénz bizony ott van, ahol munka és szolgáltatás van, ahol annak ellenértékét, azaz a pénzt gyűjtik, illetve azoknál, akik gyűjtik azt. Bizonyára javulna a helyzet, ha az ingatlanalapok is megerősödnének, illetve ha a lakásszövetkezetek kialakulását a konkurencia csírájában el nem taposta volna a PÁSZF – azaz az állam - asszisztálásával. Emlékezünk ugye a botrányokra. Senki nem mondta ugye a médiában, hogy a lakásszövetkezet az otthonteremtésnek jobb helyeken jól működő alternatív megoldása. Egyszerűen eltaposták őket. Hm…

Vannak pozitív elemek, ám azok eltörpülnek a hitelkeret megcsonkítás negatív hatásához képest.

Jó tehát ha tudjuk, hogy az állami lakástámogatás, a lakáspolitika nem csak szándék, avagy jó akart kérdése, hanem főként anyagi, azaz pénz kérdése. Itt még az intenzív kommunikáció sem segíthet. Az is csak annyit ér, mint az ima.

Elhangzik az interjúban az, hogy a jelenlegi kormányzat hozzátett a fideszi (Ugyanis jellemző módon a szoclib és a fidesz egymást tekinti vonatkoztatási pontnak „Ti mit csináltatok, mi mit csinálunk” mintha velük kezdődne és végződne az időszámítás. Kicsit kínaias a dolog, hogy ez a Ló négy éve ez meg a Sárkány négy éve) támogatásokhoz. Nyilván ez a tények alapján nem is vitatható, főleg ha több összetevője van a dolognak. Valóban több pozitív elem jelent meg a szoclib lakáspolitikában. Például a használt lakásokra adható félszocpol, az állami garanciavállalás. Ezek vitán felül pozitív elemek. Segítenek a kedvezményezetteken.

Itt a Dunánál továbbra is locsog a felszín és hallgat a mély?

Ám a piacról nézve mindezek eltörpülnek annak piaci hatásától, amit elvett. Mert mit is vett el? A leglényegesebb elemet torzította. Megcsonkította a hitelkeretet!  Bizony, ez nem a klasszikus dinnyehéj, hanem banánhéj a talp alatt.

A Meggyessy kormány úgy tett, mintha piac nem is lenne!   A hitelkereteket használt és új lakásra egyaránt drasztikusan a fele alá nyomorította. És itt van az eb elhantolva. Ez hozta magával a használt lakáspiac bedermedését, ami aztán magával rántotta az újlakás piacot. Kérdés persze, tehetett-e volna mást? Mert többen attól tartunk, hogy itt a Dunánál mást csacsog a felszín és mást hallgat (el) a mély. Vajon milyen tényezők húzódnak meg a mélységben? Angolszász szófordulattal élve: Kellene még valamit tudnunk az ilyen ügyekben?

Itt van például máris a bedőlt hitelek aránya. Régebben – alig egy-két éve – a banki kommunikáció 1 % alatti arányról büszkélkedett. És most? Az OLÉH elnöke már 5 %-ot említ és nem feltételezhető, hogy ezt az ujjából szopja. Hát bizony ez már utal valamire.

Mi a leglényegesebb? Már hogy irányt ne tévesszünk!

Hiába van hitel, ha nincs fizetőképes kereslet. „Mit ér az aranytál, ha nincs belőle mit enni?” – mondja Sárközi a cigány az Egri Csillagok c. kosztümös filmünkben. A „házasodás” anyagi alapja a fix munkahely, azaz a munkahelyek stabilitása és a lakásvásárláshoz – azaz a hitelek törlesztéséhez és a megélhetéshez egyaránt - szükséges és elégséges keresetek. Már hogy irányt ne tévesszünk.

Mi a teendő kérdezte egy alkalommal Hejce egyik nevezetessége Imrus, őszintén néhány kisfröccs reményében.

Nos ez utóbbiban – a munkaalkalom - lehetne, kellene jeleskedniük a szakpolitikusainknak és a nagypolitikának, úgy ahogy vannak kompletten, a jobb szélétől a bal széléig! Magyarosabban fogalmazva a jobbszárnytól, a balszárnyig. (Micsoda különbség van ugye a két megfogalmazásban? És milyen jó is lenne, ha jobb és bal szárnyaink lennének ahogy az régen volt nekünk magyaroknak? Amíg ilyenünk volt, addig volt országunk is. És ha úgy adódott eleink még szereztek is újat, ha a másik eltörött. Bár ma már ez csak egy filmcím. Kékszemű nyakában keresztes Árpáddal )

„Pincér! Egy frissítőt! Lehet rum is.”

Mert ha van stabil munkahely, van stabil jövedelem, úgy van pénz és van hitel. És ha ez a kettő együtt van, úgy az ember besétál az értékesítőhöz, rendel egy lakást és „kihozzák neki” mint jobb helyeken a kisfröccsöt. Avagy rejtői hasonlattal: „Pincér! Egy frissítőt! Lehet rum is.”

Addig is ..

Ám amíg nincsenek stabil munkahelyek, stabil keresetek, azaz pénz, amit akár fizetőképes keresletnek is nevezhetünk, addig a helyzet olyan, mint egy Vadnyugati kocsmában, ahol ajtó ablak zárva és a tetőventillátor hol jobbra, hol balra kavarja a füstöt. Kereslet – száraz torok - az van elég, ám pénz az ablakban.

 - Tilk László Géza  -