(2002. december 16.)
az épületek energiateljesítményéről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére,
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően,
mivel:
(1) A Szerződés 6. cikke előírja, hogy a környezetvédelmi követelményeket be kell illeszteni a közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába.
(2) A természeti erőforrások, amelyek körültekintő és ésszerű hasznosítását a Szerződés 174. cikke említi, közé tartoznak az olajtermékek, a földgáz és a szilárd fűtőanyagok, amelyek alapvető energiaforrások, de egyben a széndioxid-kibocsátás elsődleges forrásai is.
(3) Az energiahatékonyság növelése fontos részét képezi a politikák és intézkedések azon csomagjának, amely a Kiotói Jegyzőkönyvnek való megfeleléshez szükséges, és a további kötelezettségek teljesítése érdekében minden további programcsomagban meg kell jelennie.
(4) Az energiaszükséglet kezelése fontos eszköz, amely segítségével a Közösség befolyást gyakorolhat a globális energiapiacra, így az energiaellátás közép- és hosszú távú biztonságára.
(5) A Tanács 2000. május 30-i és 2000. december 5-i következtetéseivel támogatta a Bizottság energiahatékonyságra vonatkozó cselekvési tervét, és egyedi intézkedéseket írt elő az építőipari ágazatban.
(6) A lakás- és szolgáltatói ágazat, amelynek legnagyobb részét az épületek teszik ki, a Közösség végső energiafelhasználásának több mint 40%-át képviseli, és folyamatosan bővül; ez a tendencia az energiafogyasztás, így a széndioxid-kibocsátás növekedésével is jár.
(7) A széndioxid-kibocsátásának energiahatékonyság fejlesztése által való korlátozásáról (SAVE) szóló, 1993. szeptember 13-i 93/76/EGK tanácsi irányelv, amely előírja, hogy a tagállamok az építőipari ágazatban az energiahatékonyság területén programokat dolgozzanak ki, hajtsanak végre és számoljanak be ezekről, most kezd kedvező eredményeket mutatni. Mindemellett szükség van egy ezt kiegészítő jogi eszközre, amely konkrétabb tevékenységeket határoz meg annak érdekében, hogy az energiamegtakarításban rejlő, eddig kihasználatlan nagy lehetőségek elérhetők legyenek, és a tagállamok ebben az ágazatban elért eredményei közötti nagy különbségeket csökkentsék.
(8) Az építőipari termékekre vonatkozó tagállami törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/106/EGK tanácsi irányelv
előírja, hogy az épületeket és azok fűtő-, hűtő- és szellőzőberendezéseit úgy tervezzék és telepítsék, hogy a használat során alacsony legyen az energiaigény, figyelembe véve a helyszín klimatikus körülményeit és a használókat.
(9) Az épületek energiateljesítményének további javítására irányuló intézkedéseknek figyelembe kell venniük a klimatikus és a helyi feltételeket csakúgy, mint az épületen belüli klimatikus környezetet és a költséghatékonyságot. Nem sérthetik az épületekre vonatkozó más fontos követelményeket, mint a megközelíthetőség, az elővigyázatosság és az épületek rendeltetésszerű használata.
(10) Az épületek energiateljesítményét olyan módszer alapján kell kiszámítani, amelyet regionális szinten differenciálni lehet; ez a hőszigetelésen kívül egyéb tényezőket is magában foglal, amelyek egyre fontosabb szerepet kapnak, mint például a fűtés és légkondicionáló berendezések, a megújuló energiaforrások alkalmazása, valamint az épület tervezése. Ez az eljárás, amely olyan képesített, illetve elismert szakértők közös megközelítésén alapul, akik függetlenségét objektív feltételek alapján kell garantálni, hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tagállamok számára az építési ágazat energiamegtakarításaira irányuló erőfeszítéseik tekintetében egységes feltételek jöjjenek létre, és az energiateljesítmény tekintetében átláthatóságot fog biztosítani a leendő tulajdonosok vagy felhasználók számára a Közösség ingatlanpiacán.
(11) A Bizottság továbbá szabványokat kíván kialakítani, mint például az EN 832 szabvány és a prEN 13790 tervezet azzal, hogy ezekbe bevonja a légkondicionáló rendszereket és a világítást is.
(12) Az épületek befolyást gyakorolnak majd a hosszú távú energiafogyasztásra, és ezért az új épületeknek eleget kell tenniük a helyi éghajlathoz szabott minimális energiateljesítmény-követelményeknek. E tekintetben a legjobb gyakorlatot össze kell hangolni az energiateljesítmény növelése szempontjából fontos tényezők optimális kihasználásával. Mivel az alternatív energiaellátó rendszerek alkalmazásának lehetőségei általában még nincsenek teljesen kihasználva, meg kell vizsgálni az alternatív energiaellátó rendszerek műszaki, környezeti és gazdasági kivitelezhetőségét; ezt a tagállamok egyszer végezhetik el egy olyan tanulmány által, amely meghatározza az energiatakarékossági intézkedések sorát az átlagos helyi piaci feltételek mellett, a költséghatékonyság kritériumainak szem előtt tartásával. Az építkezés megkezdése előtt egyedi vizsgálatok kérhetők, ha az intézkedést vagy intézkedéseket kivitelezhetőnek ítélik.
(13) Az adott méretet meghaladó meglévő épületek nagyobb felújításait jó alkalomnak kell tekinteni arra, hogy költséghatékony intézkedéseket tegyenek az energiateljesítmény fokozására. Nagyobb felújításoknak számítanak például az olyan esetek, ahol az épület burkolatának és/vagy energetikai berendezéseinek (pl. fűtés, melegvíz-ellátás, légkondicionálás, szellőzés és világítás) felújításával kapcsolatos összes költség nagyobb az épület értékének 25%-ánál, nem számítva a telek értékét, amelyen az épület elhelyezkedik, sem azokat az eseteket, ahol az épület burkolatának több mint 25%-a felújításra kerül.
(14) Egy meglévő épület energiateljesítményének javítása azonban nem feltétlenül jelenti az épület teljes felújítását, hanem korlátozódhat kizárólag az energiateljesítmény szempontjából leginkább lényeges és költséghatékony részekre.
(15) A meglévő épületek felújítási követelményei nem lehetnek összeegyeztethetetlenek az épület rendeltetésével, minőségével vagy jellegével. Lehetőséget kell adni arra, hogy az ilyen felújításoknál felmerülő többletköltségek a beruházás várható műszaki élettartamához viszonyítva ésszerű időn belül, a becsült energiamegtakarítás révén megtérüljenek.
(16) A tanúsítási eljárást megfelelő programokkal lehet támogatni, hogy a jobb energiateljesítményhez egyenlő hozzáférést biztosítsanak az érdekeltek szervezetei és a
tagállamok által kijelölt szerv közötti megállapodások révén; ezeket energiaszolgáltató társaságok hajtják végre, amelyek kötelezettséget vállalnak a meghatározott beruházásokra. Az elfogadott programokat a tagállamok ellenőrzik és nyomon követik, amely elősegíti az ösztönző rendszerek alkalmazását is. Az igazolásnak a lehető legrészletesebben le kell írnia az épület energiateljesítményének aktuális helyzetét, és azt ennek megfelelően felül lehet vizsgálni. A közhivatalok épületeit és a nyilvánosság által gyakran látogatott épületeket kell példaként állítani a környezeti és energetikai megfontolásokhoz, ezért ezekről rendszeresen energiateljesítményre vonatkozó igazolásokat kell készíteni. Az ilyen energiateljesítményre vonatkozó igazolást jól látható helyre kell kifüggeszteni, ezzel fokozni lehet az energiateljesítményről szóló információ széles körű elterjesztéséhez. Továbbá a hivatalosan ajánlott belső hőmérsékletek és a ténylegesen mért hőmérséklet egymás melletti kijelzésével visszaszorítható a fűtő-, légkondicionáló és szellőzőrendszerek helytelen használata. Ez elősegítheti a szükségtelen energiafelhasználás elkerülését, és a külső hőmérséklethez viszonyítottan kellemes beltéri klimatikus feltételek (hőkomfort) fenntartását.
(17) Az energiateljesítmény növelésének ösztönzése érdekében a tagállamok más eszközöket/intézkedéseket is alkalmazhatnak, amelyekről ez az irányelv nem rendelkezik. A tagállamoknak ösztönözniük kell a helyes energiagazdálkodást, figyelembe véve az épületek használati intenzitását.
(18) Az elmúlt években a dél-európai országokban nőtt a légkondicionáló rendszerek száma. Ez a csúcsterhelési időszakokban jelentős problémákat okoz, növelve a villamosenergia-költségeket és felborítva az energiaegyensúlyt ezekben az országokban. Elsőbbséget kell biztosítani azoknak a stratégiáknak, amelyek a nyári időszakban javítják az épületek hőteljesítményét. E célból tovább kell fejleszteni a passzív hűtési technológiákat, elsősorban azokat, amelyek javítják a beltéri klimatikus körülményeket és az épület körüli mikroklímát.
(19) A kazánok és a légkondicionáló rendszerek képesített szakértők által végzett rendszeres karbantartása elősegíti ezek helyes beállítását a termékleírással összhangban, így biztosítja ezek optimális teljesítményét környezeti, biztonsági és energetikai szempontból. A teljes fűtőberendezés független értékelése célszerű minden olyan esetben, amikor a költséghatékonyság alapján annak lecserélése jöhet számításba.
(20) A fűtés, a légkondicionálás és a melegvíz tényleges fogyasztás alapján számított költségeinek a lakóknak történő számlázása hozzájárulhat az energiatakarékossághoz a lakáságazatban. A lakók számára lehetővé kell tenni, hogy szabályozhassák saját hő- és melegvíz-fogyasztásukat, ha ezek az intézkedések költséghatékonyan megoldhatók.
(21) A Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás és arányosság elvével összhangban közösségi szinten kell meghatározni az energiateljesítmény követelményeinek rendszerét előíró általános elveket és annak céljait, de a végrehajtás részleteit a tagállamokra kell bízni, minden tagállam számára lehetővé téve, hogy a saját helyzetének legjobban megfelelő rendszert válassza. Ezen irányelv az említett célok eléréséhez szükséges legkisebb területre korlátozódik, és nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.
(22) Rendelkezést kell hozni annak érdekében, hogy gyorsan ki lehessen igazítani a számítási módszereket, és hogy a tagállamok rendszeresen felülvizsgálhassák az épületek energiateljesítményének minimumkövetelményeit a műszaki fejlődésre, többek között az építőanyagok hőszigetelő tulajdonságaira (vagy minőségére), valamint a szabványosítás jövőbeni fejleményeire tekintettel.
(23) Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárásokról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
Cél
Ezen irányelv célja az épületek energiateljesítménye javításának ösztönzése a Közösségen belül, tekintettel a külső klimatikus és a helyi feltételekre, valamint a beltéri klimatikus követelményekre és a költséghatékonyságra.
Ez az irányelv a következőket illetően állapít meg követelményeket:
a) az épületek integrált energiateljesítményének számítására vonatkozó módszer általános kerete;
b) az új épületek energiateljesítményére vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása;
c) a nagyobb felújítás előtt álló meglévő nagy épületek energiateljesítményére vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása;
d) az épületek energiateljesítményének tanúsítása; és
e) az épületekben található kazánok és légkondicionáló rendszerek rendszeres ellenőrzése, emellett a 15 évesnél régebbi kazánokkal működő fűtőberendezések felülvizsgálata.
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
1. „épület”: falakkal ellátott, fedett építmény, amelyben energiát használnak a beltéri klíma szabályozására; az épület jelentheti az épület egészét vagy annak egyes olyan részeit, amelyeket külön használatra terveztek vagy alakítottak át;
2. „az épület energiateljesítménye”: a ténylegesen elfogyasztott vagy az épület normál használatához kapcsolódóan a különböző igények kielégítéséhez szükségesnek becsült energia mennyisége, amely többek között tartalmazhatja a fűtést, a melegvíz-előállítást, a hűtést, a szellőztetést és a világítást. Ezt a mennyiséget egy vagy több számszerű mutatóval kell kifejezni, amelyek kiszámításához a szigetelést, a műszaki és beszerelési jellemzőket, a kialakítást és a klimatikus tényezőkhöz viszonyított elhelyezkedést, a napsütést és a szomszédos építmények hatását, a saját energiatermelést és más, az energiaszükségletet befolyásoló tényezőket is figyelembe kell venni, beleértve a beltéri klímát is;
3. „az épület energiateljesítményére vonatkozó igazolás”: a tagállam vagy az általa kijelölt jogi személy által elismert igazolás, amely a mellékletben meghatározott általános kereten alapuló módszer szerint számítva tartalmazza az épület energiateljesítményét;
4. „KHV” (hővel kapcsolt villamos energia): az elsődleges fűtőanyagok szimultán konverziója mechanikai vagy elektromos és hőenergiává, az energiahatékonyság egyes minőségi feltételeinek betartásával;
5. „légkondicionáló rendszer”: a légkezelés olyan formájához szükséges valamennyi komponens kombinációja, ahol szabályozható vagy csökkenthető a hőmérséklet, lehetőség szerint a szellőzés, a nedvességtartalom és a levegő tisztaságának szabályozásával kombináltan;
6. „kazán”: kazántest és tüzelőegység kombinációja, amely az égés során felszabaduló hőt a víznek adja át;
