|
Akár a fecskék
2005.10.21. 09:09
úgy építik otthonukat MAESTRO és Ágicza miközben írják a magánerős építés első – általam ismert Internetes – naplóját.
© Tilk László Géza
Még 2003. júniusában jelent meg velük az Ingatlanpiaci.info szaklapon egy interjúm amikor túl voltak a telekvásárláson. Akkortájt indították a magánerős építkezésüket. Egy építész és egy lakberendező. Nem is rossz párosítás ugye, egy önerős építéshez?
Maestro és Ágicza
Maestrora és az ő élete párjára Ágiczára az Interneten figyeltem fel. Találtam ugyanis egy Naplót (külföldiül BLOG, Lásd: http://zeblog.mds-epitesziroda.hu/ ) ami páratlan őszinteséggel és számomra különösen érdekesen tárgyalta az önerős családi ház építés rejtelmeit. Ráadásul szakavatottan. A napokban valamilyen okból újra rábukkantam Naplójukra, na meg ami körülötte van. És elképedtem. Újra. Olyan benyomásom támadt, mint amikor egy jó könyvet olvasok.
Mitől jó egy regény?
Egy jó regény szerintem olyan, ami életszerű, van benne cselekmény, aminek kimenetelére kíváncsi az ember. Közben meg tanít, azaz hasznos információk sorát mutatja be. Ilyen könyveket írt szerény véleményem szerint például Mika Waltari, Colleen McCoullough, John Steinbeck, Raymond Chandler, Herman Wouk, Rejtő Jenő és Moldova György. Nyilván a felsorolás nem lehet teljes és nem is objektív. Ezeket a szerzőket az előbbi önkényes kritérium, no meg az a körülmény, hogy az ő könyveiket olvasom újra és újra rendezte egy csokorba.
Nem lehet a történet végére lapozni?
MAESTRO és Ágica „online-naplóját” ( online regényét J ) az élet írja. Internetes naplójukat számomra az emeli ki a naplók ( internetes nyelven blogok ) sorából, hogy szakszerűen – belülről - írnak egy magánerős építésről, az emberi lélekről és a világ szépségeiről. Ami pedig különösen vonzó az az, hogy a cselekmény 2003. évvel indult, most történik és nem lehet a végére lapozni.
Senki ne várja!
Senki ne várja, hogy 1986 weboldal tartalmát - ami 170 MB terjedelmű – egy rövid és érdeklődést felkeltő cikkben bemutassam, avagy akár minősítsem. Inkább önkényesen kiemelek belőle ízelítőnek néhány gondolatot és képet.
Miért is teszem mindezt?
Azért hogy újra megmutathassam Olvasóinknak az „ingatlanpiacnak” ezt a szegletét is. Az önerős építkezés szépségeit és nehézségeit. És őket! Két különleges szakembert, akiket a „IQ” hozott egy fedél alá. Mindketten tagjai ugyanis egy szintén nem szokványos civil szervezetnek, a Mensa HungarIQának.
"A Mensa nemzetközi egyesület, melyet 1946-ban alapítottak Angliában. Ma több, mint 100 000 tagja van a világ mintegy hetvenöt országában. Egyetlen tagsági kritériuma, hogy a jelentkező egy nemzetközileg elfogadott intelligenciateszten az emberiség 98 százalékánál jobb eredményt érjen el. A Mensa nonprofit szervezet, és nem kötelezi el magát egyetlen ideológia, filozófia, vallás vagy politikai irányzat mellett sem."
Az esküvő
Maestro: „Még jó hogy ilyen pici, simán fel bírom emelni.”
Kattints a képre!
Indul a menet 2003. Márciusában.
Íme a telek:
Az álom, azaz az eredeti számítógépes látványterv:
…és épül szépül a Ház, azaz a valóság:
Maestro: „Éjszakai díszkivilágításban”
Maestro: „A kisebbik tó már rögtön a terasznál kezdődik”
Maestro: „A nagy tó partjáról nézve”
Részlet a naplóból
Maestro:, 2005.10.15: "...Miután rávilágítottam világunk egyik nagy problémájának megoldási módjára, már nyugodtabban dőlhettem hátra a karosszékemben a teraszon. A késő őszi napsütésben minden percet kint töltök a szabadban, végre nincs az a rohadt meleg mint ami egész nyáron volt. Ilyenkor már nincs melegem, ahogy egy szál pólóban kiülök a tó mellé (mellettem kicsi asszonykám jegesmedvének öltözve ül, a fehér pulóverébe bugyoláltan), majszolom a reggeli szendvicsemet és arra gondolok, hogy tényleg így kell élni, egy kedves kis házban egy kedves kis kert közepén.
Mert az ősz ellenére is egyre szépül a kertünk, Ágicza szorgosan ültetgeti bele az újabb és újabb növényeket. Mivel szinte napi rendszerességgel kerül valahova egy adag újabb növény, olyan benyomása támad az embernek, hogy itt éppen a nagy tavaszi növekedés figyelhető meg.
Nézegettem a teraszra ültetett pergola vázát. Még hiányzik persze a felső gerendázat, de hát munkaköri kötelességem nap mint nap olyasmiket elképzelni, amik még nem léteznek :-) Körbejártam minden oldalról, és - az átlagos turistát szimulálva - elballagtam az erdészeti úton az Almáskert Fogadótól a nemzeti park tábláig. Jól sejtettem már korábban is, hogy ilyen pergola kellett ide és nem üvegezett télikert. A télikert tömege túlságosan rátelepedett volna a házra, és minden praktikuma és előnye ellenére sem mutatott volna jól a déli homlokzaton. A pergola kontúrja voltaképpen ugyanolyan, de át lehet rajta látni. Mire pedig benövik a rózsák, addigra már a ház is félig el fog tűnni a vadszőlő és a virágok között, szóval akkor is meglesz az összhang. Egyelőre még az egyetlen kúszónövényünk az a kis vadszőlő, ami a pergolától balra látható. A bal oldali hajtása letörött, de most láttam, hogy már egy újabb indult el mellette. Ágicza szerint jövő ilyenkorra már fel fog érni a tetőig.”
Aki kíváncsi, kezdje innen:
Elgondolkodtató
Elgondolkodtat, hogy most Budapesten és az agglomerációban mintegy 30 ezer új lakás épül. Vajon hányan élnek, élhetnek majd úgy, ahogy a fent mutatott Maestro és Ágicza? Maestro a naplójukban így írja: ”és arra gondolok, hogy tényleg így kell élni, egy kedves kis házban egy kedves kis kert közepén.” Na igen. Bizony jó lenne, ha minél többen élhetnének ilyen helyen. Például nekem is tetszene. Ám ennek mi is az ára? Ahogy nézem, ez életmód mintsem áru.
El is bizonytalanodom. Vajon ennek a lakókörnyezetnek ugyan milyen „helyértéket” is tudnék megállapítani?
Epilógus
Maestronak természetesen megküldtem a fenti írást, hozzájárulását – ahogy illik, a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó törvény szerint - kérve a tőle származó tartalom közzétételéhez.
Válasz is érkezett: „Azért mások is írtak ilyen naplókat már a neten, csak azok főként abból álltak, hogy siránkoztak a nehézségeken és hogy ki hogyan verte át őket és mit hogyan rontott el a házon. Nem tudom, tudod-e, de ez az egész mindenestül is csak közepesen sötét kék lenne a térképeden Pont annyi, mint egy gagyi lakás egy átlagos 'lakópark'-ban, plusz 5 m2 a közös udvarból... Nem milliomosság kell hozzá, csak otthon végezhető munka és némi elszántság.!”
Hát azért csak kell még valami? Kedves Maestro!
…és áhítat
A kép zenei aláfestéséül: Voga-Turnovszky: Látlak-e még? c. dalát ajánlom, ami a www.vogajanos.hu címen a Pop+Paródia album alatt található.
|
