2005-10-15 Sasad: Önkéntes Olvasókör alakult, a miniszterelnökök vagyongyarapodása, ingatlanügyletei dolgát illetően. Felvetődött, lehet mégis jobb a bérlakás, mit a saját tulajdon.
Kedves Ecsém!
Vége a nyári szabadságoknak. Hosszúra is nyúlt kicsit ez a nyár, mert a díszes társaság nem jött össze. Igaz minek is? Alig akadt hír a Fészekrakóról. A hírek arra irányultak, hogy akkor most már mennyien is jutottak a Fészekrakón keresztül lakáshoz. A kitűzött tervek teljesültek, ahogy kellett. Nálunk itt a tervek vagy teljesülnek, vagy a füstbe mennek. ( Például a Petőfi Sanyinak füstbe ment.) Szóval a Fészekrakó menetelt. Ezt mindenki olvashatta, igaz – bizonyára - nem eleget. Majd ment a lapokban a hezitálás, hogy emelik-e korhatárt, avagy sem. Van olyan lap, amelyik számlálója szerint már négyszer is bejelentették az emelést. És egyébként is. Itt minálunk igazán az ember nem is tudhatja, hogy hol a fiatalság korhatára. Legutóbb a FIDESZ-es alapítók szabtak egy 35 éves korhatárt, majd azt is felpuhították. ( Ezt meg a KISZ-esektől vették át.) Így már – világcsúfjára - nyolcvan évesen is lehetett fiatal demokratának lenni. Egyesek szerint ennek az az üzenete, hogy csak az éri meg fiatalon az idős kort, aki demokrata.
Figyeld csak meg Ecsém, még eljutunk oda is, hogy demokratikus rendeletbe hozzák ki a fiatal, ki nem. Ahogy már az iskolai büfék választékát is rendeletbe hozzák. Így a büfés demokratikusan abból választhat csak. Már attól sem vagyunk messze, hogy a házastársi kötelezettség napi penzumát demokratikusan 8-ban jelöljék meg, hiszen külföldön erre is volt példa. És aki nem teljesíti, arra lesújt a törvény szigora, vagy elárverezik.
Csak azért nyúltam a billentyűzethez, hogy beszámoljak neked arról a kis disputáról, ami most keletkezett itt a teán. Felkeltette ugyanis a társaság érdeklődését a helyzet, amikor már ott tartunk, hogy parlamenti bizottságok vizsgálják egy volt és egy egzisztáló miniszterelnök vagyoni gyarapodását, ingatlanügyleteit.
Így aztán mi is létrehoztunk két bizottságot. Agy apró Gyurcsányt és egy nagyobb Orbánt. A nagyobb Orbán bizottság azzal kezdte, hogy azonnal behozta és bemutatta Tokaj vezér faragott hímvesszejét, mely úgy hidd el, nektárt csepegtet. Rögtön döntöttünk is - teljes egyetértésben - hogy annak a Csodák Palotájában a helye, a Nemtők és a Lehel kürtje elektronizált változata mellett, amibe egy órát szereltek és minden órában kijön a mini Lenin egy Schmidt sapkában a kürtből és azt mondja: kakukk.
Az apró Gyurcsány bizottság meg Moliere babérjaira tör. Kreált is egy melo-tragikomikus drámát, amit egyenesben be is mutattak egyik televízióban. Ott ültünk a képernyők előtt és nem hittünk a szemünknek.
Egyszer csak azt halljuk, hogy a szónok aszongya a kihallgatottnak a főtárgyaláson, hogy az hazudik.
- A kikötőben mindenki hazudik.
Ordította az Ideges Ksimalac, hű háziállatom.
- No , no. Ezért egy rendesebb kikötői kocsmában ilyenért minimum két pofon jár. Még azt hinnék különben, hogy gyáva az ember.
Jegyezte meg a Vörös Vaszics, aki különben sem értette, hogy ingatlan ügyekben miért nem a tárcanélküli esetleg az OLÉH nyilatkozik a tévében. Azóta ugyanis, mióta nem cseréltünk eszmét, mindenki belátta, hogy a Kolber tárcájához - ami nincs miután tárcanélküli - semmi köze a Vaszicsnak. Így a Vaszics, már nem is neheztel a Kolberre. Sőt. Sajnálja, hogy nem jutott hozzá tárcához. Tervezi is, hogy főtanácsadójának jelentkezik, tárca ügyben. Ám aranyórában is otthon van.
Amikor meg a „kihallgatott” azt a javaslatot tette, hogy ha a „kihallgatók valemelyikének” gyanúja támad, úgy jelentse fel, a Wágner Úr így síkított:
- Emberek! Hát itt ebben az országban az egy főre jutó feljelentések számában már megdöntöttük a világcsúcsot, akár a pengő inflációban. Itt már annyi feljelentés esett az elmúlt 100 évben, hogy az akár ezerre is elég. Feljelentésekből jól állunk. Tele van vele a rakomány. Inkább hozassunk rumot.
No ehhez a Vaszics azonnal csatlakozott. Látszott is a kihallgatók némelyikén, hogy erősen latolgatják a lehetőséget. Végül is a rumos tea se rosszabb, főleg ha tea elmarad. Frissítőnek is elmegy.
- Mert igaz is. Miért legyenek a parlamenti képviselők kivételezettek ebben is. Szépen jelentgessék is csak fel egymást. Valóban meg kéne vizsgálni hatóságilag minden parlamenti képviselő vagyoni gyarapodását. Ez lenne a legegyenesebb útja annak, hogy feloszlassák a parlamentet.
Mondanom sem kell ezt a megjegyzést a Török Szultán tette, aki mára már ingatlanszakértőnek tartja magát, és azt hiszi, ezzel újabb megrendelésekhez juthat. Mostanában ugyanis a török fürdők tulajdonjogával és a török kárpótlás kérdéseivel foglalkozik. Tanulmányokat irogat. Szerinte ugyanis a törököknek feltételként kéne szabni az EU-ba jutással kapcsolatosan, hogy ismerjék el nem csak az örmény, hanem a magyar genocídiumot is.
- Mert hova lett 1526 – 1700 közötti időszakban az 5 millió magyarból 3,5. Ugyanis a török kiűzése után összesen 1,5 milliót találtak.
Tette fel a szónoki kérdést.
- A 3,5 millió a törökkel ment, mert nem kellett nekik az akkori rendszerváltás. Vagy ha önként nem mentek, úgy esetleg vitték is - mert féltették – őket. És különben is. Ide a Kárpát-medencébe alkalmanként a szomszédok be-be jártak és az embereket is vitték, nem csak a javakat és ez attól van, hogy a magyarok mindig kapósak voltunk. Például az elmúlt században mind a német, mind az orosz egyaránt vitte az embereket. Igaz a német válogatósabb volt, vallási alapon. Mert az orosznak annak semmi nem számított. Az nem válogatott. Neki teljesen mindegy volt ki melyik felekezetbe vagy nációba tartozik.
Ezt az elméletét a Gyula arra alapozza, hogy török ellen nem kelt fel a vezérlő fejedelem Rákóczi, ám a Habsburg ellen, ahogy tehette szinte mindjárt meg is tette. Az akkori „felszabadulás” után közel tíz évvel. Többek szerint akkor is ingatlanügyek húzódtak meg a háttérben, hiszen például a kunok ( na meg a jászok ) nem kapták vissza a birtokaikat. Külön alkut kellett kötniük, amit aztán redemptiónak is elneveztek. A lényeg, hogy sok pénzt le kellett szurkolni, a „felszabadítóknak”. Az Igazi Trébits – aki egyben Buzgó Mócsing is, csak ő két szerepben játszik - szerint nincs új a nap alatt, mert ez most is így van. A tőzsdére bevezetett hazai vállalatok részvényeinek közel 90%-a külföldi befektetők kezén van. Ezt a tévé véletlenül bemondta.
- Addig jó, amíg a Sztrovacsekek a saját vagyongyarapodásukat vizsgálják, és nem a vagyonvesztésüket. Hukk.
No ez megint a Wágner Úr volt, egy távirányítós kertkapuval a hóna alatt. Én nem tudom honnan szedte. Állítólag Budán is járt.
Pepita Ofélia süvített be ekkor és lelkesen ecsetelte nekünk a prémium lakások dolgát. A Tót Ottó rögtön letorkollta, hogy ilyen hülyeségeket ne beszéljen, mert sörben vagy a láger, vagy a prémium. Ám szerinte ha már lehet választani, akkor a prémium. Na a Fülig Jimmy meg a búzasörre esküdött. Citromkarikával. Az Ideges Kismalac is úgy érezte, hogy adnia kell a jól értesültet és közölte, éhségsztrájkba kezd, ha a pécsi szalon sör kiköltözik Bécsbe. Mert az ugyan igaz, hogy a telephely szempontjából csak egy karakter a difi, ám micsoda különbség.
Ilyenek történnek egy ötórai teán? Az Önkéntes Olvasókör egyszerűen szétesik, eltér a tárgytól. Így a többi eseményről már nem is szólok. Rumot is hozattak, és már az sem érdekelte őket, hogy megcsapolták az APEH adatbázisát. Csak a Vaszics morgott, hogy nagyon reméli, hogy a társaságban nem merül fel a gyanú, hogy ő lett volna a csapos, bár aki akarja, az nyugodtan jelentse fel.
Szóval Ecsém jól gondold meg! Nem lenne-e jobb egy bérlakás. Ha lakást vásárolsz ugye, akkor már lehet ingatlanügyed neked is. Ám ha mégis így döntenél, úgy még jó időben készülj rá, hogy egyszer te is ott találhatod magad egy bizottság előtt. És én se szeretném, ha bizottság elé idéznének, mint főtanácsadódat. Itt ugyanis minálunk, bármi megtörténhet. Most még csak a miniszterelnököknél tartanak. Ám az ilyen, az olyan, mint a népmesebeli kisgömböc. Az nem áll meg. Szóval mélyen gondolkodj el és semmiféle állami megrendelést el ne fogadj, és másokat erre ne bíztass. Itt ugyanis már mindenki feje felett ott libeghet egy bizottság selyemzsinóron.
Ezzel zárom soraimat.
Ölel Nagybátyád
Pali Madár |