A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, amelyik valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.   Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt  A házastársak a harmadik személyekhez fűződő, ún. külső jogviszonyaikban akár együttes, akár külön-külön szerzőként is szerepelhetnek. Az egymás közötti, ún. belső jogviszonyaikban azonban – az egyéb feltételek meglétében - az akarategységüknél fogva együttes szerzőknek minősülnek, vagyis a harmadik személlyel létrejött szerződés megkötésében való részvételüktől, annak tartalmától és az ingatlan-, illetve cégnyilvántartási bejegyzéstől függetlenül közös tulajdonosai annak, amit a házassági életközösségük, illetőleg az együttélésük alatt a közös gazdálkodásuk eredményeként szereztek és az egymás közötti jogviszonyukban ugyanígy felelnek az együttélésből eredő tartozásukért is.   A házastársak vagyonközössége családjogi jogviszony, amelyre elsődlegesen a házassági vagyonjogi szerződés, másodlagosan – házassági vagyonjogi szerződés hiányában – a Családjogi törvény szabályai és az e szabályokhoz kapcsolódó bírói gyakorlat az irányadók, és e szabályok szerint a házastársak fele-fele arányban szereznek közös tulajdont. A házastársak osztatlan közös tulajdonának fogalma, tárgya és köre mindaz, ami polgári jogi értelemben a tulajdon tárgya, tehát ingó vagy ingatlan dolog. Továbbá amelyre a Ptk. szerint a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell, tehát a pénz, értékpapír, dolog módjára hasznosítható természeti erő, valamint ami polgári jogi értelemben kötelmi jellegű igénynek minősül, tehát vagyoni értékű jog, illetve követelés, és a vagyoni tárgyú kötelezettség illetve tartozás.   A házastársi vagyonközösség létrejöttének és fennállásának két együttes, konjunktív feltétele van: egyrészt a házasságkötés ténye, másrészt – ettől eltérő tartalmú házassági vagyonjogi szerződés hányában - a házassági életközösség létrejöttének és fennállásának ténye. E feltételek bármelyikének hiánya, illetve megszűnése esetén vagyonközösség nem jön létre, illetve megszűnik. Házassági vagyonjogi hatások főszabály szerint csak a létező és érvényes házassági kötelékhez, kivételesen pedig az ún. vélt házassághoz, valamint a házasságkötést közvetlenül megelőző élettársi kapcsolathoz is fűződnek. Semmiféle jogi hatás nem fűződik viszont az olyan, ún. „nemlétező” házassághoz, amely a házasságkötés minimális alaki kellékeinek sem felel meg. Kétoldalú vagy egyoldalú vélt házasság az érvénytelen házasság akkor, ha annak megkötésekor mindkét házastárs vagy legalább az egyik házastárs jóhiszemű volt, mert nem tudott, és nem is kellett tudnia arról, hogy érvénytelenségi ok áll fenn. A vélt házasság érvénytelenné nyilvánítása esetén a vagyonjogi követeléseket kétoldalú vélt házasság esetén mindkét házasfél, egyoldalú vélt házasság esetén pedig a jóhiszemű házasfél akként érvényesítheti, mintha a házasságot a érvénytelenné nyilvánításának időpontjában a bíróság felbontotta volna. A házastársak kölcsönös rosszhiszeműsége esetén viszont az érvénytelen házasság vélt házasságnak nem tekinthető és ahhoz házassági vagyonjogi hatások sem fűződnek.   A házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat tekintetében a bírói gyakorlat vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy abból a ráutaló magatartásból, hogy a házastársak a házasságkötési előtti élettársi együttélésük során a közösen szerzett vagyontárgyakat továbbra is közösen használják és kezelik, - ellenkező megállapodás hiányában – arra kell következtetni, hogy azokat a házastársi közös vagyonuk részévé kívánták tenni. A házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat vonatkozásában a kialakult bírói gyakorlat vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy „abból a ráutaló magatartásból, hogy a házastársak a házasságkötés előtti élettársi együttélésük során a közösen szerzett vagyontárgyakat továbbra is közösen használják és kezelik, - ellenkező megállapodás hiányában – arra kell következtetni, hogy azokat a házastársi közös vagyonuk részévé kívánták tenni”.   Vagyonjogi vonatkozásban tehát a házasságot megelőző életközösség a házassági életközösséggel egységbe olvad, és ezért az életközösség megszűnésekor – a vagyoni viszonyok méltányos rendezése érdekében – a házasság vagyonjogi hatásait az életközösség tényleges kezdetének időpontjától kell számítani. Nem alkalmazható a vélelem „fordított esetben” tehát akkor, ha a felek a házasság felbontását követően az életközösséget tovább folytatják, vagy a megszakított életközösséget a házasság felbontását követően visszaállítják anélkül, hogy újabb házasságot kötnének. Az életközösség átmeneti jellegű megszakadása esetén, tehát ha a házassági kötelék az életközösség megszakadásának és visszaállításának tartama alatt változatlanul fennmarad, - és vagyonmegosztás nem történt – akkor a vagyonközösség nem szűnik meg, és ezért a házassági vagyonjogi igények rendezésénél a vagyonközösséget egységesnek és folyamatosnak kell tekinteni.   Abban az esetben, ha a felek a közös vagyont az életközösség megszakadásakor megosztották, az életközösség helyreállításakor visszavitt vagyontárgyak tekintetében általában azt kell vélelmezni, hogy azokat a felek a közös vagyonba visszautalták. Ugyanilyen vélelem szól az életközösség helyreállítása esetén az egyes különélések alatt szerzett és különvagyonnak nem minősülő vagyontárgyaknak a közös vagyonba utalása mellett is.   Megszűnik a házassági vagyonközösség a következő esetekben: - a házasságnak a házastársak bármelyikének halála folytán történő megszűnése esetén a halál bekövetkezésének napján; - a házasság felbontása vagy érvénytelenné nyilvánítása esetén a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napján, függetlenül attól, hogy a volt házastársak között az életközösség változatlanul fennáll-e vagy sem; - a házastársak közötti házassági életközösség végleges megszűnésének napján, függetlenül attól, hogy a házasságuk változatlanul fennáll-e vagy sem; valamint - a vagyonközösségnek az életközösség fennállása alatt a házastársak bármelyikének fontos okból előterjesztett kérelme alapján a bíróság általi megszűntetése esetén a bírósági végzés jogerőre emelkedésének napján.   A bírói gyakorlat a közös vagyon mellett vélelmet állít fel, mely szerint az életközösség fennállása alatt szerzett, illetőleg annak megszűnésekor meglevő vagyontárgyat a házastársak közös tulajdonának kell tekinteni, hacsak különvagyoni jellegét nem bizonyítják. Továbbá ha valamely kötelezettséget az életközösség fennállása alatt teljesítettek, az ellenkező bizonyításig úgy kell tekinteni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt, valamint ugyanezt kell vélelmezni akkor is, ha a vagyonközösség tartama alatt akár közös vagyontárgyra, akár külön vagyontárgyra valamilyen értéket fordítottak (beruházás, felújítás, karbantartás stb.). A közös vagyonnal kapcsolatos vélelem a vitás vagyontárgy különvagyoni jellegének bizonyításával dönthető meg. Nem alkalmazható a vélelem a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában sem ettől eltérő tartalmú házassági vagyonjogi szerződés esetén, vagy a vagyonközösségnek a bíróság által az életközösség fennállása alatt történő megszüntetését követően, továbbá a házastársak és a harmadik személyek közötti, külső jogviszonyban pedig – az ítélkezési gyakorlat szerint – harmadik személlyel szemben, azok hátrányára. A végrehajtás alá nem vont házastárs által indított igényperben tehát az adós házastárs ellen vezetett végrehajtás során lefoglalt vagyontárgyak házastársi közös vagyoni jellege a végrehajtást kérő hitelező terhére nem vélelmezhető.   Az ítélkezési gyakorlat szerint a közös szerzés egyenlő arányú szerzést jelent, ezért vélelmezni kell azt, hogy a megszerzett vagyontárgy a házastársak egyenlő arányú közös tulajdona. Az egyes vagyontárgyak közös vagyoni jellegének (házastársak általi közös megszerzésének) három együttes konjunktív feltétele van: a házastársak általi együttes vagy valamelyik házastárs általi külön szerzés ténye., továbbá a szerzésnek az életközösség ideje alatt való bekövetkezte, valamint az adott vagyontárgy különvagyoni jellegének hiánya