Ember legyen a talpán, aki eligazodik a lakáspiacon jelenleg tevékenykedő társaságok között. Legritkább esetben koherens, amit kommunikálnak, és amit tesznek, jövőbeni terveikről pedig nap-nap után, akár homlokegyenest mást nyilatkoznak.

Az üzleti szféra szereplőinek nem az az erősségük, hogy lépten-nyomon őszinteségi rohamban törnek ki, nem is ezért szeretjük őket. De azért az időnkénti nyilvánvaló ellentmondások előbb-utóbb feltűnővé válnak.

Az egyik ilyen, hogy a mára már forintban számolva is tényleg alacsonnyá váló kamatok egyáltalában nem hozzák lázba az eddig tétlenkedő, potenciális, vagy annak remélt lakásvásárlókat. Az efölötti szomorúság érthető, együtt érzünk. Nyíltan és széles vásznon felvállaltan leállított nagyberuházásról mégsem tudunk, ellenkezőleg. Az igazán kicsiket azért nem részletezzük, mert mindent egybevetve 10-20 lakásos házat kis szerencsével azért még mindig viszonylag simán el lehet adni.

Lakáshalmok és sétatempó

Épülő házak Budapest VIII. kerületében
Klikk a képre

A szocializmus emlékeit idézően, ismét futószalagon, tömegtermelésben gyártott lakáshalmok bújnak ki a földből. Ezerszám. Csakhogy nem mindig ott, ahol meg volt hirdetve. Van titkolódzás, hát már hogyne lenne!

Galoppírék már három éve előre jelezték nyilatkozataikban, hogy akkora lakótelepet húznak fel rögvest ide a pesti pusztába, hogy a fal adja a másikat. A másik meg nem átallotta megijeszteni az egész lakásépítő szakmát azzal, hogy egyetlen, de annál nagyobb mamutberuházásával az egész piacot felfalja, csak tőle fog lakást venni a jónép, jobb, ha a többiek elkezdenek sátrat bontani. Nem mondjuk, ügyes. Címlapra is került az újkori Háry János, de ez minden. El sem indult a mamut, nemhogy maga alá tiport volna mindent és mindenkit.

Többen, akik szintén tarolást terveztek, a lázcsillapító hatására lassacskán felszabdalták a tőlünk Nagy ltp. 1., Nagy ltp. 2., Nagy ltp.3. fantázianevet kivívott cuccokat, és szép sétatempóban évi száz-kétszáz darabbal számolva öt év alatt teljesítik a két éves tervet. Ha egyáltalán. Mert olyant is láttunk már, hogy a beruházás kezdetén megadott összes lakásszám minden évben folyamatosan átíródott kicsinyég, adva egy megfejthetetlen logikán alapuló, csökkenő számsort.

Megveszekedett nyilatkozatfarkinca sem

Babocsai nénire gondolunk, és arra, hogy bár vannak, akik rém nagy problémának érzik azt, hogy egy évben nem húznak fel kétezer lakást, szerény véleményünk szerint ez magánügy. Ugyanis nem gondolhatja komolyan egyik beruházó sem, hogy egy laza kanyarral függetlenítheti magát a piactól.

Sajnos, ma még a magyar piac korántsem állt be egy állandószerű tempóra, kiegyenlített, előre jól tervezhető keresletre, ugyanilyen kiegyensúlyozott állami lépésekre. Látjuk, hogy hiába áll hegyekben a jegybanki alapkamat csökkenés, meg a folyamatos mindenkamat-csökkenés, egy megveszekedett nyiltakozatfarkinca sem hangzik el arról, hová költi az állambácsi a kamattámogatásra fel nem használt milliárdocskákat.

Le kell valahogyan küzdeni ezt a mostani túlkínálatot, pont úgy, ahogy felküzdöttük, de ez feltétlenül jót tesz a piacnak. Mondjuk ki, hogy a lakásépítéshez szükséges a tégla, de nem elégséges. A jövő az agyé, a kreativitásé és a piacérzékenységé. Ugyanis az égből pottyant jó telkek száma, mint tudjuk, véges. Az exkluzív belvárosi 150-200 lakásos házikó tervezőasztalról elkél ma is, amikor 4-500 ezerben mérünk egy négyzetmétert.

Világbajnoki szintű bukfencsorozat

De hát a "belváros, száz lakás, luxuskivitel" hármas jelszót nem lehet összevetni azzal, hogy "ezer lakás, a taxi külföldi tarifával hajlandó csak házhoz menni, a gyerek eltéved, amikor a szomszéd lépcsőházban lakó haverjától haza akar jönni" paraméterekkel. Ennél azért már van jobb is a piacon, vagyis a hiánygazdálkodás - legalábbis nagyjából és mennyiséget tekintve - megszűnő félben van.

Az idő mindenkinek drága és eleddig még senkinek nem sikerült legyőznie. Ezért könnyen lehet, hogy világbajnoki szintű bukfencsorozatot kell majd végignéznünk olyan beruházóktól, akik ma még előremenekülés okán nem vesznek vissza a tempóból.

Nem azokról beszélünk, amelyek szerteágazó tevékenységük okán akkor sem mennek csődbe, ha kifejezetten akarnak. Azokról, akik egy-egy nagyberuházásuk félretervezése miatt, vagyis a mit, hol, mikor, kinek, mennyiért alapkérdések valamelyikének hibás megválaszolása okán csődbe mehetnek.

Eltekintünk most a kifejezetten projektcégektől, amik kifejezetten csődbemenetel után egy új sminkkel ismét jönnek és lakást építenek. A finanszírozás kötöttségei és az átstrukturálással járó plusz költségek, nem beszélve az elmaradt haszonról, bizony jócskán megnehezítik egy rosszul belőtt beruházás pályára állítását. Mármint menet közben.

A lakáspiac ciklikus piac

Nincs ám végveszély, nem kell megijedni. Nagyon jó cégek is vannak szép számmal a lakáspiacon, amelyek biztosan nincsenek könnyű helyzetben a folyamatos állami meglepetések és egyéb villámtréfák átélésekor. Viszont ők nem mennek csődbe most sem, mert tudják, hogy a lakáspiac is ciklikus piac, kellemetlen mellékhatások nélkül is.

Ráadásul a piaci hullámok nélkül a szereplőknek nem kéne profi hajót építeniük. Vagy még mindig tutajon ülünk?