Legalább három százalékkal olcsóbbá válnak a lakások a jövő évi áfacsökkentésnek köszönhetően – jósolja Borsi László, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal elnöke. Szerinte a tervezett bérlakás-befektetési alap segíthet majd kihúzni a bajból azokat, akik képtelenek törleszteni a lakáshiteleiket. Megvásárolná az otthonaikat, és cserébe bérlakásba költöztetné őket. Mi történt, hogy még ebben az épületben találkozunk? Tavaly decemberben azt mondta, az idén tavasszal már új székházban lesznek. Ehhez képest még mindig ebben az igen rossz állapotú Vigadó utcai házban beszélgetünk… Valóban ez volt a terv, de a malmok sajnos lassan őrölnek. A vállalkozói szférában nem ezt szoktam meg. Szeptember végéig mindenképpen elmegyünk innen, mert a házat közben eladta a tulajdonos Kincstári Vagyoni Igazgatóság. Nem lesz nehéz megfelelőt találni, jelentős a kínálat jó helyen lévő, tisztességes áron kínált ingatlanokból. Az újonnan épült lakások jó részére sem találnak vevőt, egyes építőszervezetek 40 százalékban határozzák meg az eladatlan lakások arányát. Ezek nem hivatalos felmérések, de az biztos, hogy túlkínálat van. Soha ennyi lakás nem épült, mint most, tavaly 44 ezer lakást adtak át, és az idén is meglesz a 40 ezer. Nem is a mennyiséggel van baj, inkább az árak túlságosan magasak. A kereslet és a kínálat főként azért nem találkozik, mert jóval magasabb a kínálati ár, mint amennyiért azt meg tudják venni. Ezen úgy próbálnak segíteni az értékesítők, hogy külön akciókat hirdetnek, 5-10 százalékos kedvezményeket kínálnak, ingyen konyhabútort adnak a lakás mellé, sőt legújabban már autót is kisorsoltak a vásárlók között. Mindez arról szól, hogy gondok vannak az értékesítéssel. Nincs mese, lefelé kell vinni az árakat: piac van! A jövőre tervezett ötszázalékos áfacsökkentés jó alkalom lesz az ármérséklésre. Lehet, hogy néhány értékesítő részben megpróbálja ezt lenyelni, de szerintem legalább három százalékkal lejjebb mennek majd az árak. A minőségre is sokat panaszkodnak a beköltözők. Tarthatatlan, hogy a drágán eladott lakásokban már az első napon a lakó kezében maradjon a kilincs. Tisztelet a kivételnek, a minőség ma nem igazán jellemző, rengeteg a reklamáció. Ez megengedhetetlen. A szakmának fel kell lépnie, ki kell szűrni azokat a cégeket, amelyek nem adnak a minőségre. Különösen veszélyes, hogy elszaporodtak az úgynevezett projektcégek, amelyek felépítik a házat, aztán eltűnnek. Mire jönnének a garanciális javítások, már nincs kihez fordulni. Az OLÉH felkérésére az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. közreműködésével már formálódik egy minősítőrendszer kidolgozása, amely a tervek szerint ősszel indulhat is. Az OLÉH honlapjára felkerülnek majd a minősített cégek, az ottani szereplés egyfajta megnyugtató garanciát adhat az építtetőknek. Mindettől nemcsak a minőség javulását várjuk, hanem azt is, hogy megindul a szakma kifehéredése, az öntisztulási folyamat. A szakma egyébként régóta szorgalmazza, hogy kerüljön egy kézbe, legyen önálló irányítású az építésügy, de ez ma sincs így. Hol születnek a döntések? A döntéseket a hivatal készíti elő, a felügyelő miniszter előterjesztése alapján pedig a kormány hozza meg. Az önálló kormányhivatal létrehozása komoly előrelépés volt, funkcionálisan itt vannak a szakmát érintő feladatok, mi gazdálkodunk a lakásügyeket megillető 276 milliárdos kerettel. Egyetértek a szakmai szervezetekkel abban: olyasfajta szervezeti megoldás lenne jó, mint amilyen az egykori ÉVM volt, ahol az építési, városfejlesztési és lakásügyi feladatokat közös szemlélettel, egymással összefüggésben kezelték. A lakáskérdés különösen hangsúlyos ennél a hivatalnál, az építésügy mintha a mostohagyerekük lenne. Ezzel nem értek egyet, az építésügy, ezen belül az építészet ügyét is kiemelten kezeljük. Olyannyira, hogy javában dolgozunk az új építési törvény tervezetén, mely még az idén a parlament elé kerül. Az egyik legnagyobb falat az építésügyi hatósági rendszer átalakítása lesz. Egyelőre vita van arról, hogy állami kézbe kerüljön-e az engedélyezés, vagy a kistérségeké legyen a hatáskör. Alapvetőnek tartom, hogy minden településen ugyanazon normák érvényesüljenek, és a szabályok egyformák legyenek. Elszántuk magunkat arra is, hogy növeljük az építésfelügyelők számát, és egységes, következetes felügyeleti munkát szeretnénk viszontlátni. Az építészetet is említette. Szeretném elérni, hogy egységesebb építészeti arculata legyen Budapestnek és a többi városnak is (bár vidéken általában jobb a helyzet). Így nem nézhet ki egy európai nagyváros. Ezért dolgozunk egy építészeti tanács létrehozásán is. A cél, hogy a város, az ország élhetőbb legyen, egységesebb építészeti kultúra legyen rá jellemző.Mára akuttá vált a panelprobléma. Érdekcsoportok is felfigyeltek az új lehetőségre, s mintha a kormányzat nem tudna ellenállni a nyomásnak. Mire gondol? A panelfelújításban több megoldás is kínálkozik, de – legalábbis az eddigi hírek szerint – az egyedi fűtésszabályozás, illetve -mérés előnyösebb megvilágítást kapott a többinél, pedig súlyos szakmai érvek szólnak ellene. Úgy tűnik, egy jól körülhatárolható, szűk lobbicsoport próbálja a döntéshozókat egy irányba tolni. Az OLÉH-nál nincs erre fogadókészség. Szakértők egybehangzóan állítják, hogy több hátulütője van ennek. Például penészesedés fordulhat elő, rögtön tavasszal, az első fűtési szezont követően. A beharangozott 20-25 százalékos energiamegtakarítás is kétséges. A számítások szerint még a komplex felújítás is csak 15-20 százalékkal csökkentheti a fűtési számlát. Azt már tapasztaltuk, hogy az eddigi tömeges gyakorlat, a nyílászárók cseréje önmagában nem elég. A jövőben csak komplex felújításra adunk pályázati pénzt, a nyílászárók cseréjéhez utólagos hőszigetelésnek kell társulnia. És ezt nem lobbinyomásra, hanem szakmai érvrendszerre alapozva állítom. A pályázati rendszerben most közel nyolcmilliárd forint van. Mire futja ebből? Nem fogjuk megháromszorozni a felújítandó lakások számát olyan áron, hogy alibi munkákra adunk állami pénzt. Akkor akár százezer lakást is kipipálhatnánk. Inkább kevesebb épület felújítását támogatjuk, de azok nyújtsanak megfelelő életminőséget. Ezzel a feltétellel reálisan 30-35 ezer lakást lehet felújítani ebből a pénzből. A korábbi lakásügyi kormánymegbízott szerint a legrégebbi, legrosszabb állapotban lévő panelek egy részét akár le lehetne bontani. Ma Magyarországon azért nem lehet ezt megtenni, mert a lakások zöme, 92 százaléka magántulajdonban van, így a panelek is. Az állam nem diszponál fölöttük. Emiatt fel sem merülhet ez a kérdés. A másik ok pedig, hogy nincs hová költöztetni az embereket. A bérlakásprogramnak szeptemberig kellene elkészülnie. A finisben vagyunk, de vannak még nyitott kérdések. A program alapvetően vállalkozói alapon működik majd kedvező hitelkonstrukciók kidolgozása és alkalmazása mellett. Fontos az is, hogy a lakbértámogatás rendszere beinduljon. Sokat várok az úgynevezett bérlakás-befektetési alap létrehozásától is, amely nem igényel kormányzati pénzt, vállalkozói konstrukció lesz. Szeretném, ha a kistelepüléseken is több bérlakás lenne, nem feltétlenül építéssel, hanem például visszavásárlással, felújítással. Volt egy merész kijelentése néhány hónappal ezelőtt a hajléktalan emberek lakhatási gondjainak a megoldásáról. Akkor sokan mosolyogtak a naivitásán. A munkaadókkal karöltve hoznánk létre olyan lakásokat, ahová munka fejében költözhetnének be a rászorulók, hajléktalanok. Például laktanyák, viszonylag kevés pénzből felújítható épületek jöhetnek szóba. Szerintem azokat a hajléktalanokat érintheti ez a megoldás, akik önhibájukon kívül kerültek utcára, szívesen dolgoznának. Varrás, dobozolás, bármi munka elképzelhető, s ez fontos lenne akár a helyi önkormányzatnak, akár egy vállalkozónak. A lakáshitelek felvevői közül egyre többen jutnak el oda, hogy képtelenek fizetni a törlesztést. Végső esetben akár az ő sorsuk is lehet az utcára kerülés. Milyen segítséget nyújthatnak ezeknek az embereknek? Tényleg sok az 1-2 százalékos bukási arány. Elképzelhetőnek tartom, hogy a tervezett bérlakás-befektetési alap segíthet majd kihúzni ezeket az embereket a bajból. Megvásárolná a lakásaikat, és cserébe bérlakásba költöztetné őket. Nyolc hónapja van a hivatal élén. Mit tart a legnagyobb sikerének…? A mi javaslatunkra sikerült elérni, hogy a jövőben ne csak városrehabilitációra lehessen pénzt kapni az Európai Uniótól, hanem panelrekonstrukcióra is. Ez 2007–2013 között 336 millió eurót jelent a tíz érintett országnak. A Fészekrakó programot is sikernek tartom, jóllehet az előkészületei a megbízásom előtt kezdődtek. Rendkívül eredményes a panelprogram is. Megjegyzem, hogy joggal várják el azok is a támogatást, akik nem panelben, hanem régi építésű, korszerűtlen házakban laknak. Sajnos akkora felújítási igény halmozódott fel az elmúlt évtizedekben, amennyit lehetetlen ledolgozni egyetlen kormányzati ciklus alatt, de talán három alatt is. Sikerként könyvelem el, hogy hatékony együttműködést tudtunk kialakítani a szakma egészével. …és kudarcának? Inkább csak hiányérzetem van. Már el kellett volna készülnie a nemzeti lakáskoncepciónak. Olyat szeretnék, amely valódi nemzeti konszenzuson alapul. Remélem, szeptember közepére megleszünk vele, és végre hosszú távra meghatározott célok mentén lesz tervezhető a jövő. Rövid, de tartalmas, világos anyagra gondolok, a prioritások megjelölésével. Mindenképpen szerepelnie kellene benne, hogy a mindenkori kormányzat évente a GDP 1-1,5 százalékát lakás célra fordítja. Bisztricsány Julianna

borsi lászló 51 éves. 1978-ban végzett a közgazdaság-tudományi egyetem külkereskedelmi szakán. Újságíróként helyezkedett el, majd két éven át vezette a Pénzügyminisztérium sajtóosztályát. 1989-től 1997-ig az Ingatlanpiac című lap főszerkesztője, közben öt éven át az Adó című lapé is. Ezt követően a Népszabadság ingatlanrovatának szerkesztője, az Üzleti7 ingatlanmelléklet szerkesztője, az Ingatlan és Befektetés szaklap főszerkesztője. Mindeközben több ingatlanpiaci vállalkozás ügyvezetője. 2004. december 11-étől az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal elnöke, államtitkári rangban.