Már rövidebb németországi tartózkodás után is könynyen megérti az ember, miért vonzódnak az itteniek olyan elementáris erővel Európa napsütötte, déli vidékei felé.

Ezen a héten (augusztus közepén) Berlinben például 12 fok volt, és félóránként esett az eső.

A mallorcai, toscanai vagy provence-i nyaralók azonban nemcsak a megbízhatatlan, esős-borús időjárás elől nyújtanak menedéket, hanem befektetésként is busásan megtérültek az utóbbi években - olyannyira, hogy a tengerpartok néhány kilométeres körzetében már alig lehet megfizethető lakást vagy házikót kapni. Így a németek is kénytelenek új lehetőségek után nézni: a külföldi ingatlanvásárlók között egyre nagyobb népszerűségnek örvend Magyarország, Horvátország és Törökország.

A németek 70 százaléka álmodozik arról, hogy egyszer majd külföldön vesz magának ingatlant - ennél persze jóval kevesebben tudják megvalósítani az álmukat. A legnépszerűbb befektetési célpont ugyan még mindig Spanyolország (nemhiába emlegetik Mallorcát a tizenhetedik német szövetségi tartományként), de az árak már korántsem annyira vonzóak, mint öt-tíz évvel ezelőtt. Időközben ugyanis megjelentek a spanyol érdeklődők tömegei is a piacon: ami korábban a gazdag németek kiváltsága volt, azt lassan már a helyiek is megengedhetik maguknak. A növekvő kereslet felhajtotta az árakat, 2003 és 2004 között például egyes területeken 14-18 százalékos volt a drágulás. A német BHW ingatlanalap elemzője szerint Mallorcán egy tisztességes lakásért már 150-250 ezer eurót is elkérhetnek - ezzel párhuzamosan persze nőtt a szolgáltatások színvonala is, ami a szigetet továbbra is vonzóvá teszi az idősebb éveikre odaköltöző, megfelelő orvosi ellátást is igénylő német nyugdíjasoknak.

Spanyolországot Olaszország követi a németek népszerűségi listáján, de itt már jóval mélyebben a zsebébe kell nyúlnia annak, aki nyaralóra vágyik: különösen borsos áron mérik az ingatlanokat Észak-Olaszországban a Garda, a Comói-tó, illetve a Lago Maggiore környékén - 200-300 ezer eurót is elkérhetnek egy nem túl nagy lakásért -, de nemkülönben felkapott hely Toscana is. A német ingatlanügynökségek azt ajánlják, hogy aki mindenképpen Olaszországban szeretne házat venni, próbálkozzon az ország belsejében, ez valamivel megfizethetőbb. De nem árt azzal is számolni, hogy az első látásra romantikus villák gyakran alapos felújításra szorulnak, hogy megfeleljenek a német komfortszintnek. Akinek az olasz szint drága (a németek elsöprő többsége idetartozik), annak még mindig több lehetősége van: egyrészt keresgélhet belföldön. Különösen a Keleti-tenger, a Bajor-Alpok, illetve a Harz-hegység népszerű nyaralóhely, az itteni ingatlanok előnye, hogy akár egy hosszú hétvégére is kiruccanhat a család, és lassan már olcsóbbak, mint beszállni egy spanyol nyaralófaluba. Hátrányuk, hogy a napsütés egyáltalán nem garantált. Ennek ellenére a német ingatlanok iránt az utóbbi időben már a szomszédos csehek és lengyelek is érdeklődnek.

Vannak persze szép számmal, akik Franciaországra esküsznek: Provence és a Cote d'Azur örök sláger, de itt manapság a brit befektetők kezdik felhajtani az amúgy sem annyira alacsony árakat. A német BHW ingatlanalap szakértője szerint egyértelmű trend, hogy azokon a helyeken, ahova fapados járatok repülnek, előbb-utóbb komolyan megindulnak felfelé az ingatlanárak. A britek számlájára írja, hogy a Cote d'Azur és a spanyol határ közti tengerparton egy év alatt 20-30 százalékos volt a drágulás, és ma már egy 50 négyzetméteres lakásért is minimum 140 ezer eurót kérnek. A német érdeklődőknek ráadásul nemcsak az új "hódító" britekkel, hanem az őshonos franciákkal is meg kell küzdeniük, akiknek ingatlanvásárlását az állam adókedvezményekkel is támogatja.

A kalandvágyóbb vagy csak kicsit óvatosabban költekező németek természetesen felfedezték Kelet-Európát is. A favorit sokáig Magyarország és főként a Balaton környéke volt, de itt visszaesett a kereslet. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen tíz év alatt csaknem megduplázódtak az ingatlanárak. Sokan érdeklődnek a horvát tengerpart iránt, ahol három év alatt 70 százalékos volt a drágulás. Az itteni befektetéseket bonyolítja a horvát külügyminisztérium vásárláshoz szükséges engedélye, ami az eljárást olykor egy évig is elhúzza. Még ennél is nehezebb az ingatlanvásárlás Csehországban, ahol 2009-ig csak olyan német állampolgár vásárolhat lakóingatlant, aki tartózkodási engedéllyel rendelkezik, vagy itt alapított vállalatot - talán így akarta Prága megakadályozni a háború után kitelepített szudétanémetek "visszaszivárgását", vagy csak visszavágni a németeknek a munkaerő-áramlás korlátozásáért.

Az új sláger a külföldi ingatlanok között a megfizethető, all-inclusive nyaralótelepekként népszerűvé vált Törökország. A Norddeutsche Immobilien Union (Északnémet Ingatlanunió) például Alanyán saját nyaralótelepet épít, ahol 65-150 négyzetméteres ingatlanokat kínál magánszemélyeknek. A legdrágább lakás 120 ezer euróba kerül - tehát körülbelül a fele a spanyol, olasz, francia árszintnek. A költségekhez évente kétezer eurós fenntartási díj járul, ebből fizetik a parkszerű kert, az uszodák rendbentartását és a rezsit. A befektetés vonzerejét növelheti, hogy ha valaki csak az év egy részét szeretné a török tengerparton tölteni, az ingatlankezelők segítenek a bérbeadásban is. Ez a kalkulációk szerint évente három-ötezer euró bevételt hozhat, vagyis egy közepes lakás esetén tizenöt év alatt térülhet meg a befektetés. Érdekes módon szinte fehér foltnak számít a német ingatlanbefektetők körében Görögország, de ezt a szakértők azzal magyarázzák: a görög szigetekre kevés a közvetlen repülőjárat, bonyolult megközelíteni, és a tapasztalatok szerint nem árt résen lenni, mert az ingatlanok tulajdonviszonyai még mindig elég ziláltak.